Vera vagy Vassilij?!

A választások során kibontakozó generációs szembenállásról – talán merész asszociációval – Arthur Koestler Sötétség délben című regényének (melyből színpadi adaptáció is készült) két mellékszereplője, Vassilij, a házmester és lánya, Vera jut eszembe.

Személyükben a digitális forradalom előtti és az az alatti világ feszültsége, egyfajta generációs és ideológiai korszakváltás reprezentálódik.
Egyik oldalon állnak azok, akik még ismerik a klasszikus neveltetést és tudást, több rendszert is megéltek, így rendelkeznek tapasztalati összehasonlítási alappal.
Velük szemben állnak az Orbán-rendszerben felnőtté váló, „digitális buborékban” élő fiatalok, akik a gyors, de mélység nélküli információáramlásra mint szellemi mankóra támaszkodnak.
Az előbbiek még hisznek, az utóbbiak már csak lelkesednek – mindig újabb és újabb dolgokért.
Utóbbiak belső lelki ürességüket és fogyasztói ösztöneiket rövid távú, gyors „katarzisokkal” igyekeznek kielégíteni; náluk a tartós értékek helyett az azonnali élmény vagy az identitáspolitikai lázadás dominál.
Míg az előbbieknek voltak és vannak a pillanaton túlmutató, közép- és hosszabb távú terveik, az utóbbiak élményeket hajszolnak, és látóhatáruk alig 24 óráig terjed.
Az előbbi helyhez kötött, érzelmileg is kötődő ember, akinek a haza fogalma sorsközösséget jelent, az utóbbinak Magyarország csupán egy paca a térképen, az állampolgárság pedig puszta adminisztratív aktus.

Koestler regényében a párbeszéd hiánya tragédiához vezet, mert a két világ nyelve már nem kompatibilis egymással.
Hogy nálunk mi történik majd, nem tudhatom. Talán a Z generáció képes lesz kitörni az infantilizmusból, és a tapasztalati valóság ereje végül legyőzi az újabb és újabb ideákba vetett felszínes hitet.
Talán egyszer ők is elfáradnak, és olyanná válnak, mint a vándorlást megunó nomádok, akik végül elhatározzák: letelepednek. Nyugalom, stabilitás, kiszámítható életritmus – talán egyszer ezek lesznek a kulcsszavaik.
Ki tudja?