/posztok.hu
Lebontjuk az ipart, és még büszkék is vagyunk rá.
Korunk embere – miután elveszítette az univerzális kapaszkodókat, a vallást és a nagy ideológiákat – irányvesztetten bolyong a virtuális tér Szküllái…
Gábor, a nárcisztikus, énközpontú „bohócfej” nem ismer megnyugvást. Hiába a győzelem, a démonai nem tágítanak. A törzshöz való csatlakozása menekülés volt: menekülés a magány elől, és az életét átszövő céltalanságból egy olyan közösségbe, amely otthont és hitet ígért. Ám a totális diadal és a pannon Caligula közelgő apoteózisa sem hoz enyhülést a belső izzására.
Valahol mélyen dereng benne a felismerés, hogy ebből a koncból neki nem jut semmi. De a tükörbe nézni fél: ha fellázadna urai ellen, saját kudarcát és kihasználtságát kellene bevallania. Marad tehát a pótcselekvés: a legyőzöttek gyűlölete. Gazdái pedig készségesen szállítják neki a hazugságokból szőtt mítoszokat, hogy legyen mivel táplálni az indulatát. A kör bezárul: az elit rabol, a kisember pedig a fenyegetőzés és a hatalom mámorának illúziójával vigasztalódik. Vagyis megérkeztünk a vegytiszta nácizmusba.
️ Ursuláék román embere, Ilie Bolojan megbukott.