A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.

A Tisza Párt mögött – legalábbis egy választás erejéig – felsorakozó “társadalmi szövetség” heterogén elemekből áll: a politikára esztétikai kategóriaként tekintő “rózsadombi keresztényekből”, a trendkövető, “hóhatár feletti” felső középosztályból, a dühös és kárörvendő prekariátusból, valamint a kiábrándult ellenzéki törzsszavazókból. Ennek a koalíciónak azonban vannak hangosabb, erősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportjai, és már most látszanak a vesztesei is.
Lannert Judit és más, az egykori SZDSZ szellemi holdudvarához köthető “társadalommérnökök” felbukkanása azt jelzi, hogy a pártvezetés – a posztkommunista hálózatok előtt fejet hajtva – kénytelen utat engedni a Tanácsköztársaság világát idéző, hagymázas oktatáspolitikai és társadalmi vízióknak. Ebben a felállásban az egyértelmű vesztesek – az örök vesztes “kisember” mellett – éppen azok a “rózsadombi keresztények”, akik addig akartak valami újat és “jót”, amíg végül saját maguknak és a közösségnek is ártottak.