Önkéntesség: láthatatlan erő, amely működteti a társadalmat

Az önkéntesség olyan összetett társadalmi jelenség, amely egyszerre bír egyéni, közösségi és gazdasági jelentőséggel. A segítés kultúrája mélyen gyökerezik az európai és a magyar társadalomban, miközben formái folyamatosan alkalmazkodnak a változó környezethez.

Az önkéntes tevékenység nemcsak a társadalmi szolidaritást és a közösségi kohéziót erősíti, hanem hozzájárul az egyének készségeinek fejlődéséhez és a humán tőke bővüléséhez, valamint a termelékenység növekedéséhez is.

Magyarországon az önkéntesség széles körben elterjedt:
2023-ban közel 2,2 millió 15–74 év közötti lakos, vagyis a korosztály mintegy 30%-a végzett valamilyen önkéntes tevékenységet.
A részvétel túlnyomórészt informális formában történik: az önkéntesek 91%-a közvetlenül segít másokon, és kisebb részük kapcsolódik szervezetekhez.
Az önkéntesek évente átlagosan 91 órát fordítanak erre a tevékenységre, ami összesen mintegy 200 millió munkaórát jelent.
A gazdasági hatások is jelentősek: az önkéntes munka becsült értéke 2023-ban meghaladta a 800 milliárd forintot, ami a GDP több mint 1%-ának felel meg.

Ugyanakkor nemzetközi összehasonlításban Magyarország még elmarad a nyugat- és észak-európai országoktól, ahol magasabb a részvétel és erősebbek a szervezeti keretek. Ez azt is jelzi, hogy jelentős fejlődési potenciál rejlik a területen, mind a részvétel bővítése, mind a szervezeti háttér erősítése szempontjából.

Összességében az önkéntesség nem csupán erkölcsi vagy szociális kérdés, hanem a modern társadalmak egyik fontos erőforrása, amelynek tudatos támogatása hosszú távon társadalmi és gazdasági szempontból is megtérül.

Erdélyi Dóra cikkét a hozzászólásoknál éritek el!