Mai postám.

Zolnay “úr” ugyanazon az egyetemen (ELTE) végzett, mint én, de úgy tűnik, nem érintette meg az Universitas eszméje. Ha jól látom, most valamiféle manager, aki feltételezem, hogy éjjel nappal meetinggel a hasonszőrű haverjaival és riportol valami még nála is üresebb fejű, de nyilván annál nagyképűbb alaknak. Szóval Zolnay “úr” egy tipikus mintapéldánya annak a felsőközéposztálybéli vagy oda igyekvő embernek, aki bár élvezte és most is élvezi a nemzeti kormány adó és társadalom politikáját, de ezt magának könyveli el, míg egyéni kudarcait a köz javára írja. Dühös, de maga sem tudja mire. Okosnak képzeli magát, de két lépést nem képes előre gondolkodni. A “nyugatot” szolgálja, de nem tartozhat közéjük. Ezért aztán utalja, hogy magyarnak született és ha már ő nem lehet “nyugati” azt gondolja, hogy egy több mint ezer éves államot hip hop át kell alakítani “nyugattá”.
Róla és a hozzá hasonlókról írta Robert C. Castel:
“Mert hát mindig kell legyen egy messziországban lévő Mekka ami meghatározza az imairányt.
Konstantinápoly, Bécs, Berlin vagy a Vörös Tér, egyre megy.
A lényeg hogy legyen valami , valami nagyon nagy és nagyon nemzetekfeletti, amihez majd egyszer felnőhetünk.
Mert ha nincs valami távoli félhold, vörös illetve sárga csillag, kékglóbusz vagy valamilyen más bálvány amit imádni lehet, akkor mi marad?
Egy fapados kis ország amit építeni és védeni kell, egy semmi kis nép amelyik makacsul ragaszkodik a babonáihoz, egy vészterhes múlt és egy bizonytalan jövendő.
Piti dolgok olyan "jobb emberek" számára akik látták a JÖVŐT és görcsösen akarnak hinni benne hogy még működik.”

Hát így kedves uraim, csak a mihez tartás végett!