Cél a különvélemény felszámolása; eszköz hozzá a Tisza.

Ha cél-eszköz relációban vizsgáljuk a Tisza projektet, akkor a képlet jóval egyszerűbb, mint egy IKEA-összeszerelési útmutató: adott egy „messiás”, aki majd visszavezeti az eltévedt magyar nyájat a brüsszeli akolba. De ne legyenek illúzióink, a politika világában nincsenek véletlenek, csak alaposan megtervezett kampányok.
A Tisza Párt ugyanis nem egy szerves magyar kezdeményezés, hanem egy brüsszeli projekt, egyfajta politikai franchise.
A cél világos és kíméletlen: el kell tüntetni azt az Orbán-kormányt, amelynek az a bűne, hogy nem “csak” egyfajta utolsó védvonala a szuverenista politikának, de egyben pozitív, működő modell arra, hogy lehet háborús uszítás, woke-genderőrület és bevándorlás nélkül is élni - méghozzá nyugodt, békés országban. Ez a példa pedig ragadós lehet. Ez egy politikai, filozófiai vita a fősodratú nyugat és köztünk, amit ellenfeleink nem tények és érvek mentén vitában, hanem erővel és csellel akarnak megnyerni. Nem meg, hanem legyőzni akarnak minket. Eddig a cél és most nézzük meg az eszközt és a célhoz rendelt stratégiát: A stratégia átlátszó: elzárni a Magyarországnak jogosan járó forrásokat, majd az ebből fakadó nehézségekre hivatkozva destabilizálni a belső rendet.
Az eszköz pedig a szokásos, üresfejű, kizárólag imitációra képes balos elit.
Ehhez kerestek egy olyan arcot, aki képes a közhelygyűjteményeket politikai krédóként eladni a válságokra fogékony tömegnek. A Tisza valójában a soha el nem tűnő SZDSZ-es életstílus újratöltött változata: egy olyan szubkultúra, amely bármikor kész beáldozni a nemzeti érdekeket a birodalmi elvárások oltárán.
A tét 2026-ban nem csupán az, hogy ki ül a bársonyszékben. A valódi kérdés a szuverenitás. Megtartjuk-e a jogot, hogy mi döntsünk a saját sorsunkról, vagy engedünk a birodalmi nyomásnak, és hagyjuk, hogy Magyarországot egy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági struktúrák, a Washingtonból száműzött Soros hálózat és Brüsszel parancsait végrehajtó, üres váz-állammá züllesszék.
Ne feledjük: a patrióta kormány az utolsó védvonalunk a birodalmi elnyomással szemben. Ha ezt feladjuk, nemcsak a sorsunk feletti döntés jogát, hanem a hazánkat is elveszítjük.