Akkor rakjuk össze ezeket a folyamatokat:

Brüsszel már túl van az ötödik sikertelen szankción, a hatodikat pedig már nem nyelik le az európaiak, ezért mindenki megtorpant kicsit a jóemberkedésben.

Az USA továbbra is százmilliós tételekben küldi a fegyvert Ukrajnába és már ott tart, hogy fizeti is az ukrán katonákat.

Brüsszel mindeközben közös hitelből szeretné finanszírozni Ukrajna újjáépítését.

Az USA pedig keményen bíztatja Brüsszelt a további szankciókra, mindenre csak az uránra nem.

Tehát ha jól értem ott tartunk, hogy van egy háború, amihez egyébként nekünk semmi közünk. Ebben a háborúban Brüsszel úgy akart tenni a békéért, hogy legallyazta Európát gazdaságilag és egy rakás használhatatlan fegyvert küldött a frontra. Amikor pedig kiderül, hogy ez nem használ, akkor meg a legallyazott gazdaságra hitelt akarnak felvenni az újjáépítésre, de úgy hogy közben az USA mégtöbb fegyvert küld, hogy jó nagy összecsapások legyenek és biztos legyen mit újjáépíteni. És a végeredmény pedig az, hogy az EU itt áll könyékig beszankcionálva, legatyásítva, kilátástalanul, miközben az USA boldogan veszi az orosz uránt, küldi a fegyvereket és figyeli, ahogy összeomlik az európai gazdaság, hogy aztán ajánlgathassa a drágább alternatívát.

Kérdezem a tőlem bizonyára sokkal okosabb nyugati vezetőket, meg a haladó, éttermiségi gondolkodókat: nektek, hogy nem jön ki a matek végén az, hogy át akarnak minket verni?