Merre tart Magyarország?

Az én szerény véleményem szerint egy politikus sokkal kevesebb direkt hatással van az életünkre, mint azt gondoljuk. Éppen ezért nem díjazom azt, amikor valaki a saját lelki nyomorát is Orbán Viktorra akarja kenni. DE!

Van a politikusoknak, főleg az országok vezetőinek egy nagyon komoly közvetett hatása is, amit viszont hajlamosak vagyunk jelentősen alábecsülni.

Amikor 2006-ban Gyurcsány k*rv@ országozott, biztos voltam benne, hogy ez súlyos sebet üt az önérzetünkön.

Amikor Orbán Viktort pár éve rátették a Time magazin címlapjára, biztos voltam benne, hogy hivatalosan is elérkeztünk oda, hogy Hazánk nemzetközi tényező lett.

Amikor tavaly Karácsony a semmilyen fekete pólójában kiment az EB-re, biztos voltam benne, hogy ez a csávó gödörbe vezetné az országot.

Pedig ezek olyan szavak és cselekedetek, amelyek direkt módon semmilyen hatással nincsenek a gazdaságunkra vagy a jövőnkre.

Mégis az a helyzet, hogy keményen alakítják a nemzeti morált. Akár elhisszük, akár nem.

Nem sokkal különb ez attól, ahogy egy multicég szín-, szag- vagy szövegvilága alakítja a fogyasztási szokásokat, de sokkal fontosabb annál.

Nagy dolog a családtámogatási rendszer, nagy dolog a migrációs politika, nagy dolog a rezsicsökkentés. De ezek a nagy dolgok valójában eltörpülnek az apró iránymutatások és sokkal kevésbé érzékelhető értékmegjelölések mellett.

Mert én személy szerint elsőként ezekből az iránymutatásokból tudom, hogy Magyarország a helyes úton halad.

Családokat látok, közösségeket, erős immunrendszert és hagyományos értékeket. Ezek azok a dolgok, amelyek ha elég mélyen belénk ivódnak, stabilitást adnak akkor is, ha a külső erők ellenünk támadnak.

Mert nincs akkora baloldali hazugság, ami legyőzhetné ezt a szellemet.

Orbán Viktor választás utáni első útja Rómába a Pápához vezet. Ez a helyes út.