Tessék tisztességgel megöregedni!

Amit Kaltenbach Jenő csinál, amikor arról értekezik, hogy Kötter Tamás írói álneve alapján tartózkodhatna-e Magyarországon, nem náci vészkorszakot, hanem kommunista eljárásrendet idéz.

Ugyanis 1944 végén, amikor a Sztavka kiadta a parancsot, hogy Közép-Európa teljes német felnőtt lakosságát hurcolják el, ugyanígy ment a dolog.

Magyarországról körülbelül 70 ezer németnek minősített embert hurcoltak el.

És, hogy hogyan zajlott a minősítés?
Először vitték a Hubert, a Grubert, a Büchnert. Aztán, ha az elfogyott jöttek a németes hangzású nevek: az Endre vagy az Aladár. Majd a legvégén, amikor már ez is elfogyott, de még mindig nem volt elég rabszolgája a kommunistáknak, csináltak új német neveket. Így lett németnek minősítve a Kovács, a Szűcs meg a Fazekas is.

Ezért aztán Kaltenbach Jenő minősítgetéséből arra következtetek, hogy nem sikerült tisztességesen megöregedni.

Mert, aki arra vetemedik, hogy neve alapján döntse el valakiről, magyar vagy nem magyar, az nem csak zavarodott, de semmit nem ért abból, mit jelent valójában magyarnak lenni. Az talán a Himnusznál is csak azért áll fel, mert elzsibbadt a lába.