Annyi embernek kellene köszönetet mondanom, hogy talán soha nem érnénk a végére. 160 ezren lettünk itt és 20 ezren a youtubeon. De ezek csak számok. Ami fontosabb, hogy végtelenül hálás vagyok nektek.

Először is azoknak, akik a kezdetektől a legszorosabban ott vannak mellettem, hittek, bíztak bennem és segítették a munkámat. Nem fogok nevesíteni senkit, de szeretném, ha tudnák, hogy semmi nem lesz elfelejtve.

Aztán pedig mindazoknak, akik azzal a rengeteg támogatással, vásárlással, csatornatagsággal, de akár csak azzal, hogy nem görgették tovább a hirdetést, hozzájárultak az oldalaim működéséhez, szeretném, ha tudnátok, hogy érzem a súlyát és vagyok végig.

Végül pedig mindenkinek, aki egy megtekintéssel, egy hozzászólással, megosztással vagy bátorító üzenettel folyamatosan hozzájárulnak ahhoz, hogy a tartalmaim hétről-hétre tízmilliós elérésekkel terjedjenek. Nélkületek nem lenne értelme.

Ugyanakkor üzennék azoknak is, akikben feszültséget kelt, hogy még mindig vagyok. Az összes gyűlölködőnek, akik attól remélik a boldogságukat, hogy egyszer vége lesz. Csak most kezdek belejönni. Szóval, ha a végét várjátok, akkor az a szomorú hírem, nehéz idők jönnek, mert én megyek tovább és a jövőben még nagyobb erővel, még több munkával és még több tartalommal jelentkezem.

Nincs megállás, nincs pihenés. Én - ellentétben a miniszterelnökkel - tényleg nem tervezek hátradőlni a nyáron ugyanis a helyzet olyan, hogy szerintem erre most nincs idő. Én itt leszek.

És mégegyszer: köszönök mindent!