Nekem Tisza, neked Károlyi. Sohasem leszünk haverok

Nem csupán halálának évfordulója miatt emlékezünk ma Magyarország egykori miniszterelnökére. Aki nem ágyban, párnák között halt meg, hanem a családja szeme láttára végezték ki a vérszomjas és bosszúvágyó, rút kommunisták.

Azért is helyre kell tennünk ezt a témát, mert egyesek ma is erről a vörös forradalomról ábrándoznak. És magyarázzák, hogy Károlyi meg a vörös terror nem ugyanaz. Technikai tény, bár azért a szándékok szerintem erősen egyirányba mutatnak. Nemzetvesztés, behódolás, erőszak és gátlástalanság. Mert az is tény, hogy Károlyi tudatos árulása és hozzá társuló szerencsétlen, dilettáns politizálása és jelleme nélkül sohasem süllyedtünk volna a Tanácsköztársaság fertőjébe és - ebben biztos vagyok - Trianonban sem ennyire katasztrofálisan alakul a nemzet tragédiája.

Szóval Károlyin nincs mit ünnepelni. Hiába próbálták ezt előbb erőszakkal, most pedig "jámbor" módon lenyomni a torkunkon.

Tiszán van mit ünnepelni. Az ő szobrának ott van a a parlament mellett. Károlyiénak pedig legfeljebb a Szoborparkban bérelhetnének egy kellően előkelő pozíciót...

Gloria victis!