Bocs, nem bírunk leállni vele. ezt IS írja a Labrisz-egyesület a gyerekek iskolai életének hétköznapjairól:

„A nemi sztereotípiák és tabuk feloldásával, így például a transzneműek által választott keresztnevek természetes használatával a pedagógus a diák biztonságérzetét, emberi méltóságát erősíti.”

"Ha engednénk a gyerekeket azzal játszani, ami leginkább tetszik nekik, tekintet nélkül arra, hogy ez »lányos« vagy »fiús« játék, és egyszerűen csak arra figyelnénk, hogy az a korának és fejlettségének megfelelő legyen, akkor megkímélhetnénk őket a nemi szerepekkel kapcsolatos előítéletektől, a nyomasztó elvárásoktól,kényszerektől, értékítéletektől.”

"Remek alkalom lehet a szalagavató arra, hogy az LMBT fiatalok iskolai elfogadását erősítse, ha a tanárok támogatják, hogy mindenki olyan neműként és neművel táncoljon, ahogy és akivel szeretne.” Sőt: „Az általánosan elfogadott fiú-lány párosokon kívül látható egy mosolygó fiú-, egy szemérmesen összehajoló lány-, illetve egy, a hagyományos táncos szerepeket megfordító fiú-lány páros is. Valószínűleg nagyon nyitott és befogadó az iskola, toleráns szellemiséggel, hiszen a fiatalok választhattak.”

"A kezét ökölbe szorító, elutasító arckifejezésű lány döntése egyértelmű: nem szeretne az őt felkérő transzfiúval táncolni. Talán nem tekinti őt „igazi” férfinak. Még egy befogadó iskolában is küzdelmes lehet a transznemű fiatalok élete; nekik a szexuális kisebbségek között is speciális nehézségekkel kell szembenézniük.”

A 2018-ban először kiadott könyvvel a Mandiner szemléje kapcsán találkoztunk először, köszönjük a vidám pillanatokat!
Link: https://mandiner.hu/cikk/20220328_szalagavato_anyak_napja_itt_a_labrisz_iskolai_lmbt_utmutatojahttps://mandiner.hu/cikk/20220328_szalagavato_anyak_napja_itt_a_labrisz_iskolai_lmbt_utmutatoja