Lengyel-Magyar 2 Jó Barát. 🤝🫂
Gyerekek, Tiétek a jövő…, de csak akkor, ha megragadjátok, és a saját kezetekbe veszitek a sorsotokat. Csak szeretetből, elszántsággal lehet igazán tartós várat építeni, s védeni. Máshogy nem.

Elképesztő erő van abban a kölcsönös szeretetben és tiszteletben, ami a két nemzet között hosszú idők óta létezik. Nem csak a régió, de akár a kereszténység motorja és központja is lehetünk a jövőben a kontinensen. Szemléletváltó, lélekig hatoló érzés volt, amikor az elmúlt hetekben több lengyel helyszínen, több generációval találkozva, ugyanazt a szeretetet kaptam, csak azért, mert magyar vagyok. Kicsit sem vagyok hozzászokva, sajnos. Eszembe jutott, miért kezdtem el anno azt csinálni, amit, eszembe jutott, miért csinálom még mindig.
Egy jobb világban ez lehetne a politikai, közösségépítési struktúra alapja, a beteges hatalom- és pénzsóvárság helyett. A nagypolitikának nem csak a geopolitikai és a gazdasági érdek az alapja, hanem a közösség is. Csak a brüsszeli elit elég ideje elit, elég távol lebeg a talajtól ahhoz, hogy NE éles szemmel járja a világot, képtelen arra, hogy a miértekkel szembesüljön, amikor a sunyi, gerinctelen, talpnyaló, hazátlan, gazdasági bűnöző senkiket felemelik, majd azok nehéz időkben nagyot buknak vagy legnagyobb árulók lesznek, pedig csak kapkodják a fejüket, megoldják sok pénzzel, amit pénzzel nem tudtak.
A közösségek bizony alulról szerveződnek, a nagypolitika is alul kezdődik, és pont akkor ér véget felül, ha lent a sok megosztás, feszültség, gyűlölet, egyéni rombolás miatt gyengék lesznek vagy széttörnek tartópillérek. Aki egy belterjes vagy sokszínű közegben a jövőbe tekint, előre gondolkodik, legyen szó kettes portásról, vagy országot/kontinenst terelgető személyről, soha sem becsüli alá a közösség erejét és a közösségépítés jelentőségét, más esetben pont emiatt lesz kudarcok és kompromisszumok sorára ítélve. Ahogyan most sok értelemben a brüsszeli globális birodalom gócpont is.
Mi a mi felelősségünk? Türelem, megértés, összetartás. A 20. század szörnyűségei, járványok, háború, megélhetési gondok most is itt lebegnek a lábtörlőnk és sokak éléskamrája körül. Tanulnunk kellene a múlt hibáiból, ahelyett, hogy hagyjuk belehajszolni magunkat. Idős, nagyhatalmú emberek versenyeznek egymással, akik gyűlölik, rettegik egymást, a mi kárunkra, akik fiatalok vagyunk, és csak biztonságban, jó körülmények között akarunk jövőt építeni. Fegyvert nyomnak a kezünkbe sokféle módon, hogy olyanokra tőrjünk, akik ugyanígy éreznek, mint mi. Ahelyett, hogy hagynák, hogy békében éljünk és egymást segítve. Akkor hol marad a profit?! Ja, akkor hol marad a civilizáció, ha ezen a logikán és vadbolsevik alapszemléleten végig megyünk…?! Nincs rendjén, hogy egymás ellen tüzelnek és zavarnak minket, azért teszik, mert legalább annyira félnek tőlünk, a közösségek erejétől, mint amennyire betegesen féltik egymástól hatalmukat.
NEM fogyasztók, nem csak hús és vér vagyunk, nem csak bio-voksok vagyunk, 1 db. EU-s vagy más X-szel a zsebünkben… közösség vagyunk, mi vagyunk Európa, akkor hát, ébredjen a bennünk élő szeretet, és összetartás egyre bátrabb lángú, egyre élesebb tudatra!