Elmúlt október, így véget ért a Magyar Örökség Hónapja Ontarióban. Idén először egy teljes hónapig a magyarság, a kultúránk, a hagyományaink voltak a középpontban. Még a csodálatos Niagara vízesés is…
Mivel alapvetően is szeretek a konyhában tevékenykedni, mára, azaz mindenszentekre egy olyan magyar hagyományt választottam feleleveníteni, ami ételhez kötődik. (Mondjuk a haranghúzás is szimpatikus volt, csak nehezen megvalósítható itthon.)
A régi szokás szerint ezen a napon az asszonyok kolduskalácsot (üres kalács) sütöttek, s a temető látogatásakor a koldusoknak adtak ebből, arra kérve őket, hogy elhunyt hozzátartozóikért ők is mondjanak imát.
Tekintettel arra, hogy szinte nyoma sincs ezeknek a szokásainknak, a megfelelő receptet sem találtam meg, így egy egyszerű sós kalácsot készítettem…
Apropó, ha valaki ismeri a hagyományos kóduskalács elkészítésének módját és hozzávalóit, kérem ossza meg velem.