Meghökkenve néztem azt a felvételt, amit egy utas készített a napokban arról, ahogy egy BKV alkalmazott leszállít egy hajléktalan utast a villamosról. Nem tudok nem megrökönyödni, amikor emberek ilyen minősíthetetlen stílusban szólnak egymáshoz. BKV reagált is az esetre, hogy vizsgálatot indít a vezető ellen…
Részben ezt helyesnek is tartom, azonban van a dolognak másik oldala is. Ez a járművezető nap mint nap találkozik olyan jegy és bérlet nélkül utazókkal, akik egyrészt összeszennyezik az utasteret, másrészt akik miatt a fizető utazóközönség leszáll, ha megcsapja az orrát a bűz, vagy öklendezve sétál át a combino másik felébe. Szóval innen szemlélve a kérdést, szerintem a villamos vezetője a fizető utazóközönségét és a munkahelye tisztaságát védte, még ha a stílussal nem is értek egyet.

Nem tudom, hogy Karácsonyék mit gondolnak a hajléktalanok helyzetéről a fővárosban, de Tarlós István kezdeményezésének arra vonatkozóan, hogy ezeket az embereket irányítsuk be a hajléktalanellátásba a földön fetrengés helyett, már nyoma sincs. GeLgelyék anno bombázták is Tarlóst emiatt, mert szerintük ezeknek a hajléktalan embereknek joguk van a szabadsághoz, pl.: az utcán élni (vagy halni).
Karácsonynál mondjuk főpolgármesterként a hajléktalanok ügye úgy tűnik meg is akadt ezen a szinten, hisz azóta sem ejtettek szót például arról, hogy a NEM hajléktalan budapestiek szabadsága meddig terjed? Az első ürülékkel és vizelettel szennyezett villamos üléséig?

Nem szeretnék érzéketlennek tűnni hajléktalanság kérdésének ügyében, mert borzasztóan sajnálom a helyzetüket. Azonban elgondolkodtató, hogy az a valós segítség-e számukra, ha szabadságjogot kiáltva az orrunkat befogva átlépünk rajtuk, vagy ha egy emberhez méltóbb körülmények igénybevételére próbáljuk őket „kényszeríteni”?