Amikor azt halljuk, hogy "Magyar Péter biztos igazat mond, mert tényeket közöl".

A TÉNYEK

Háromszázezer ember él a létminimum alatt. Ez van nekem ide leírva. Én írtam? Mindegy. Nem érdekel. Ez a szám egy nagy semmi... Ezzel nem lehet kiállni. Ezen az emberek simán átlépnek. Nem érzik a súlyát. Fel sem néznek. Nem. Nem. Nem. Nem jó.

Legyen félmillió! Na az már valami. Igen! Félmillió ember él a létminimum alatt. Ez már sötétebb. Ez már jól hangzik. Már látom is, ahogy bólogatnak. De valami azt súgja…, hogy ez is kevés lesz...

Mert holnap is beszélni kell. Holnap is kell nekik egy szám. És ha ma félmillió… akkor holnap? Ugyanaz? Nem lehet. Nem lehet stagnálni, visszalépni meg pláne nem. A számnak nőnie kell.

Legyen egymillió! Egymillió ember él a létminimum alatt! Ez már jó. Ez már nagy. Ez már baj. Ez már olyan szám, amitől az emberek elkezdik suttogni, hogy itt valami nagyon nincs rendben.

…de mi van, ha ez is kevés? Az emberek hamar hozzászoknak mindenhez. A számokhoz is. Ami tegnap sokkoló, az ma csak adat. Egy szám a sok közül.

Legyen másfél millió? Kétmillió? Hárommillió? Miért is ne?! Vagy még jobb: milliók! Igen! Ez a legjobb szó. Milliók élnek a létminimum alatt! Ez már rendesen hangzik.

Úgysem számolja meg senki. Senki. A szám nem azért van, hogy igaz legyen. A szám azért van, hogy hasson. És ha rajtam múlik, nőni is fog. Háromszázezer. Félmillió. Egymillió. Milliók.

És ha már ott van… akkor ki kell mondani. Mert ha elég nagy számot mondok elégszer… akkor az emberek már nem azt kérdezik, hogy igaz-e.