A Hormuzi-szoros csak langyos lábvíz. Az iráni háború nem a tengeri útvonalért zajlik. Itt már nem csupán tankerek és hadihajók vannak. A háború célkeresztjébe maga az energiarendszer egésze került. Finomítók, exportterminálok, LNG-üzemek, tárolók, vezérlőrendszerek. A Közel-Kelet olaj- és gázszíve.

Ezekben a percekben is lángol az iráni olaj a legnagyobb tárolókban, ami nagyon fog hiányozni, elsősorban keletről. Az iráni Kharg sziget olajterminálját és a Bandar-Abbász termináljait is támadások érték, miközben az irániak kiiktatták a szaúdi Ras Tanura finomító komplexumát (500.000 hordó/nap), iráni találat érte a kuvaiti Ahmadi finomítót valamint iraki és ománi létesítményeket is.

Katarban iráni drónok támadtak LNG-létesítményeket Ras Laffanban és Mesaieedben, így Katar leállította a teljes LNG-kitermelését. Irak a legnagyobb olajmezőjét, a Rumaliat, a szaúdiak meg a két legnagyobb olajfinomítójukat. Ez az olaj és ez a gáz most nagyon hiányzik abból az Európából, amelyik egyébként épp elmarta magától az olcsó orosz olaj utána a maradék olcsó orosz LNG-t is: az oroszok épp átirányítják a szállításokat keletre. A világpiaci árak pedig emelkednek.

Hormuz tehát valóban csak a kezdet lehet. A kérdés már nem az, hogy mivel jár a szoros lezárása. Hanem az, hogy mennyire sérül meg az a láthatatlan hálózat, amelyen a világ energiája — és vele együtt a világgazdaság — nyugszik. Hova vezethet mindez? Mi történhet a világgal? Mekkora a baj és hogy hat Európára?

Videóm az első linkben.