A társadalomnak az a szűkebb szelete – mondhatnánk úgy is: a nemzet színe-java –, amelynek az identitását, magyarságképét alapjaiban határozza meg a közös történelemhez való viszony, a múlttudat, nagyon is tisztában van a döntés jelentőségével, még akkor is, ha többségük nem ismeri pontosan a vármegyerendszer működését és történetét. A vármegye, mint elnevezés visszaállítása nem több és nem kevesebb, mint a folytonosság helyreállítása, hiszen ennek a területi egységnek – bármennyit is változott az idők során a funkciója – Szent István óta ez a neve. Ha analógiát keresünk, a legjobb példa, ha a saját nevünkre gondolunk. Önazonosságunkat legmélyebb rétegeit sértené, ha valaki a saját akaratunk ellenére annak megváltoztatására kényszerítene minket (gondoljunk csak a gyermek József Attila történetére), hiszen hiába változik az évek során a személyiségünk és fizikai külsőnk, saját múltunkat és jelenünket a tudatunkon kívül elsősorban a nevünk köti össze.