Jakab János - A legbudafokibb történet

Ha Jakab Jánosról, Jaksiról beszélünk, nem elég a száraz statisztika. Az ő élettörténete a magyar futball egyik legbudafokibb története.

Budapesten született 1950. augusztus 19-én, tízgyerekes családban, a Hős utcában. Ott tanulta meg azt, amit később Schmitt Pál is kiemelt róla 2026 februárjában, amikor megkapta a Civil Út Alapítvány Odaadó díjának különdíját: mi a szolidaritás, a felelősségvállalás, az együttműködés, a tisztelet és a méltóság.

Csatár volt. Nem a leghangosabb, hanem a leghasznosabb fajta.

Tízéves koruktól járták a toborzókat, pedig tizenkettő volt az alsó korhatár. Az MTK-nál kétszázötvenen is megjelentek egy-egy toborzón. Ahol nem kellettek, mentek a következő csapathoz. Végül az NB III-as Erdért vette fel.

Onnan került Budafokra, ahol Mészöly Kálmán és Kamarás Misi bácsi felkarolta. Mészöly neve olyan vonzerő volt, hogy Noskó Ernő, Tóth Kálmán, Fatér Károly is oda igazolt. 1975-ben jött a sorozat, amire máig nincs példa:
"Három meccsen húsz gólt rúgtunk. Az MTK-sztárokkal teletűzdelt Budapest Spartacust 7–1-re győztük le, a Komlói Bányász kapuját védő Buús Gyuri is kapott egy hetest, a Nagybátonyt pedig 6–0-ra vertük el, amiből négy gólt én szereztem."

De az igazi góljait nem a pályán rúgta.

Amikor már rég nem játszott, üzletemberként élt, de sosem szakadt el Budafoktól. Járogatott ki a Promontor utcába, ha Vizi Sanyi szólt. Aztán jött egy telefon Ausztráliából. Bélteky Róbert, kint élő magyar üzletember: szeretne támogatni egy csapatot, Tatabánya vagy Budafok.
Jaksi összehívta a történelmi tanácsot: Dobesch Gyula bácsit, Vizi Sándort, Karsay Ferenc polgármestert, Németh Zsoltot. A Budafok akkor a megyei I.-ben tengődött. Mindenki húzódozott, mert annyiszor becsapták már a klubot. De ő azt mondta:
"A Budafok akkor éppen a megyei első osztályban szerepelt, ami úgy éreztem, teljesen méltatlan egy olyan klubhoz, amelynek a múltja miatt a magyar labdarúgás első harminc klubja között van a helye."

Igaza lett. Abból lett tíz év alatt NB II, majd 2020-ban az NB I-es feljutás, 2023-ban pedig Magyar Kupa Döntőt játszott a Budafok a ZTE ellen a Puskás Arénában. Azóta tiszteletbeli elnök. Egy évre vállalta, tizenkettedik éve csinálja.
És ott van Zakariás József. Józsi bácsi az edzője volt, a fia Tamás a játékostársa. Amikor elvállalta a Budafok tiszteletbeli elnökségét, elérte, hogy szobrot kapjon az Aranycsapat fedezete, legyen szálloda, utánpótlásbázis és Zakariás-torna 8 csapattal, négy anyaországi és négy határon túli fiatalokkal. A tanítvány szobrot állított a mesterének.

És van a legcsendesebb életműve. Tizenhét éve elhatározta: az idős labdarúgókkal törődni kell. Az első karácsonyi vacsorán tizenketten voltak a Westendben egy kávézóban - Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Albert Flórián. Aztán kinőtték az éttermeket. Mióta átadták a Puskás Arénát, ott van. Mindig Kozma Imre atya mondta az asztali áldást, amíg élt. Állandó vendég Eperjes Károly és Nemcsák Károly. És 18 éve a 70 év felettieket is külön felköszönti.
"Azt az épületet, amelyben született, már lebontották. 75. születésnapjára kapott belőle egy téglát - nagyon meghatódott." - ez volt a Nemzeti Sport címe is.
Schmitt Pál így beszélt róla:
"Negyven éve ismerem, de soha nem hallottam, hogy a hangját felemelte volna, vagy valakiről a háta mögött rosszat mondott volna. Csak tette a dolgát, és így teszi ma is."

Ma 75 évesen minden pénteken bemegy a Szent István-bazilikába húsz-harminc percre. Feltöltődik lelkileg.

Ő Jaksi. A Hős utcai tízgyerekes családból jött budafoki srác, aki négyet rúgott egy meccsen, aztán újraépített egy egész klubot. Nélküle nem lenne a mi baráti közösségünk sem. Tiszteletbeli elnök. Hatalmas tisztelet neki!