Immár negyedik alkalommal hirdettük meg Településfásítási Programunkat. A rendelkezésre álló mennyiség egyetlen nap leforgása alatt elfogyott. Célunk, hogy tovább növeljük az ország fával borított…
A székesfehérvári buszpályaudvaron történt. Alig múltam húsz, örültem, hogy letelt a gyárban a délelőttös műszak, vártam az átszállásra. Az úttesten átszaladt egy fickó, négyen nyargaltak utána. A járdán utolérték, leteperték és ütni verni kezdték (az egyiknél valami botféle is volt), tőlem félszáz méterre kb. - Jézusom! - sikoltott fel mellettem egy hölgy és felkapta a kisfiát, aki megmerevedett a látottaktól. Az emberek félrehúzódtak. Kétségbeesetten néztem körül, de legtöbben ijedtükben elfordultak. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, már, ha a meggondolatlanságomat annak lehet nevezni. Rohanni kezdtem az embert ütlegelők felé és kiabáltam: „Hagyják békén! Nem értik? Hagyják békén!” Rám se bagóztak. Már elég közel jártam, mikor azt kiáltottam: „Hívom a rendőrséget!” (Nem akarok hazudni, mert nem emlékszem már, de talán mobilom se volt még akkoriban). Na, ez hatott. Mintegy varázsütésre szétrebbentek a verőemberek. A vert fickó tántorogva, de talpra állt. A fején egy hatalmas dudor éktelenkedett. - Köszi, köszi… - motyogta. - Te jó Isten, várjon, hívom a mentőket! - mondtam. - Nem szükséges, köszi, hazamegyek… hebegte, és ott hagyott. Percekig egy helyben toporogtam. Az emberek jöttek-mentek, várták a buszt, mintha mi sem történt volna.
Fogalmam sincs, ki volt az ember, akit vertek. Fogalmam sincs, kik voltak az emberek, akik verték. Nem voltam tisztában az esemény előzményeivel. Csak azzal voltam tisztában, hogy annak a fickónak akár az életét is elvehetik a nyílt utcán, fényes nappal.
Ez a történet jutott eszembe arról a hisztériáról, amit az EP vág le (legutóbb a strasbourgi plenáris ülésen) a szélsőbalos antifa(siszta) aktivista tanárnőnek az ügyében, aki részt vett az általuk neonáciknak ítélt (valójában az utcán random kiválasztott) áldozatok péppé verésében. Jaj, hogy láncra verve vezették a terembe, meg jaj, hogy csótányos a cella, meg jaj, hogy neki külön koszt kell, mert érzékeny a gyomra.
Az embernek kinyílik a bicska a zsebében! Örüljön ez a nő, hogy csótányokkal zárták össze, nem a bántalmazottak rokonaival! Igenis szabjanak ki rá olyan büntetést, amit megérdemel, hogy elrettentő példát statuáljanak az ilyen brutális vadállatoknak! Pláne ne tolják ide a szélsőségesek külföldről a képüket, hogy szabadon önbíráskodjanak!