Éljen a szabad véleménynyilvánítás, éljen a gyülekezési szabadság, éljen a Pride!
Na, de kik is vonulnak a Pride-on?
Nagyon sok volt a külföldi, ezt tudjuk. A multiknál sztenderd eljárás, hogy a dolgozókat kivezénylik, de legalábbis nyomatékosítják nekik, hogy a cég elkötelezett a diverzitás, a kisebbségek és a tolerancia mellett, stb.stb., blablabla… És ezt a kedves kis ösztönzést csak akkor tudja megúszni a dolgozó, ha épp akkor megy szabadságra. De a vezetőket még presszionálni sem kell; ők maguktól mennek erényt fitogtatni. És persze vannak azok az állandó külföldi aktivisták, akik országról országra járnak.
De nyilván nem csak külföldiek voltak kint, ilyen illúzióink ne legyenek. Ahogy az önkormányzati választásnál is volt szerepük, de nem kizárólag az itt élő, indoktrinált – és minket, magyarokat lenéző, indoktrinálni akaró – külföldiek nyerték meg Facebook-Gejgőnek Budapestet, úgy a szivárványos zászló alatt sem csupa importált, ideejtőernyőzött Soros-ügynök vonult.
Számuk valahová 5 és 10 ezer közé tehető. Ami azt jelenti, hogy ha elfogadjuk a becslést, hogy összesen kb. 30 ezren voltak (és miért ne fogadnánk el), akkor 20-25 ezer honfitársunk kint volt. Ők mind melegek lennének?
A legkevésbé sem. Sőt. Nagyon kevés meleg volt kint. Szinte mindannnyiunknak van olyan meleg ismerőse, aki nem volt kint. És nem (csak) azért, mert épp nem ért rá. Hanem tudatosan maradt távol. A melegek többsége ugyanis nem páváskodik, nem döngeti a mellét, nem mutogatja magát, nem aktivistáskodik, nem csinál közügyet a hálószobájában végzett dolgaiból. Nem követeli a melegházasságot, sem többletjogokat, de még azt sem, hogy a többség támogassa, tekintse normálisnak, a heteroszexualitással egyenértékűnek az ő szexuális preferenciáját. Csak annyit szeretne, hogy fogadják el és hagyják békén.
És mi pontosan ezt tesszük. A keresztény-konzervatív jobboldal nem foglalkozik az emberek magánéletével, nem vezet nyilvántartást arról, hogy ki meleg és ki nem. (Ellentétben például az álkeresztény Márki-Zay Péterrel.) Egész egyszerűen nem érdekel minket. Ha valakinek ilyen a beállítottsága, hát Istenem, ez van, ő dolga. Élni és élni hagyni.
És közeleg a pillanat, amikor rengeteg, hasonlóan gondolkodó, tök normális melegnek elege lesz a magamutogató, az őket egyáltalán nem képviselő pojácákból. De a megmentőjük szerepében tetszelgő, jóemberkedő heterókból úgyszintén. Amikor egyszer csak sokan és hangosan fogják azt mondani: elmentek ti a p**csába, nem kérünk belőletek!
Szóval ha nem mindenki külföldi, és nem mindenki meleg, akkor kik vonultak? Egyrészt azok a politikusok, akik ezzel próbálnak politikai tőkét kovácsolni. Tetszelegni az őket finanszírozó lobbik felé. Másrészt pedig az előbb is említett erényfitogtatók. És ezeket az embereket őszintén sajnálom. Mennyire szar lehet az életük, hogy mesterségesen kreált, őket nem érintő ügyek mellett, magamutogatva kell bizonygatniuk – mások és önmaguk számára is – hogy ők micsoda jóemberek. Zászlókat kell lengetniük, frázisokat kell puffogtatniuk, agresszíven és gőgösen kell viselkedniük. Lekezelően reagálva, ha valaki egyáltalán meg meri kérdezni tőlük, hogy miért is csinálják mindezt. Persze, hogy agresszíven reagálnak, hiszen valahol legbelül ők is érzik, hogy egy nagy-nagy modorosság az egész. De mivel nincs önreflexiójuk, szembenézni persze sosem fognak a saját dicstelen, öntelt egotrip-jükkel. Ezért marad az egyre mélyebb belecsavarodás a spirálba, a saját jóemberségüket bizonygató görcsös igyekezetbe.
Na, ilyen ismerőse is biztos van szinte mindenkinek.

Aki pedig látta a Partizán közvetítését a felvonulásról, az szemtől szembe tapasztalhatta, épp az érintettektől tudhatta meg a valóságot.
Hogy senkit sem ért soha homofób támadás.
Egy leszbikus nő, elmondja, hogy milyen szép esküvője volt, aztán sajnálkoznak egy sort, hogy ez nem lehetett bejelentett házasság. A kérdés, hogy érte hátrány azért, mert meleg? Ja, őt nem, mert egy nagyon elfogadó helyen dolgozik.
A Háttér Társaság embere pénzt gyűjt a jogi védelemre. Nagyon megszaporodtak a homofób esetek - mondja. Aztán kiderül, hogy 2 db esetük van - az egyik valami beszólás, a másik, hogy valaki kitette az erkélyére a szivárványos zászlót és a szomszédok dörömböltek.
Gulyás Márton elmondja, hogy direkt mindig kézenfogva járkál az utcán és smárol, de még soha, senki se szólt be neki.
Az adás 2/3-a arról szólt, hogy a riportercsajra megharagudott a Pride, a Labrisz meg mindenki, mert transzfób. Aztán a riportercsaj ezen nagyon ki van akadva, hogy leszbikusként kivetette őt a meleg közösség.
Egy hátrányt mondtak még, hogy nehéz melegként albérletet találni. Vajon a lakásaikat kiadó tulajdonosok ellenségei lennének a saját pénzüknek? Vagy ez is csak egy üres, jól hangzó mantra?
Szóval a teljes adásból az derül ki, hogy ez az ország egy Paradicsom, ahol nagyon boldogan élhetnek a melegek. De most mégis ki kell állni, mert üldözik őket, a kormány meg homofób.
Ők pedig annyian utálják egymást, ahányan vannak.

Ja, és azért ne feledjük: az egész buli azért jöhetett létre, azért lehet szabadon vonulgatni, mert Orbánnak (és a 6 féle vakcinának, köztük a keletieknek) köszönhetően vírusmentes ország lettünk…