Áll a bál a katari foci VB-n. Halálos balesetek az építkezésen, ideológiai villongások a szervezeti háttérben, botrányos bírók a pályán... és még sört sem lehet kapni. A sajtó hisztériázik.
De érdekel még bárkit is maga a játék???
Ebből a szempontból mindenképp örömteli esemény (az argentin-drukkereknek nyilván nem), hogy az egykor Gyurcsány Ferenc által terroristáknak nevezett szaudiak válogatottja legyőzte Argentínát. Ez is kellően botrányos és felháborító, így talán átüti a világsajtó és a közvélemény ingerküszöbét. De ez legalább arról szól, amiről az egész VB-nek kéne: a sportról.
Ám ez csak ún. „elszigetelt eset”. Egy sima meccseredmény senkit nem érdekel. Hollandia győzött vagy Szenegál? Mit számít... Se így, se úgy nem lehet belőle hisztit, műbalhét, politikai üzenetet generálni. Nem tudnak rajta felháborodni a progresszív liberálisok, nem tudják telesírni a közösségi médiát a könnyeikkel az olvadó hópelyhek, sem letiltani a nekik nem szimpatikus játékosokat. De olajjal sem tudják leönteni őket az elmebeteg politikai aktivisták. És ha nincs balhé, akkor nincs sztori.
De van elég balhé a VB-körül – vagy ha nem, akkor kreálnak. Hogy mennyire kizsákmányolták a katariak a vendégmunkásokat, és milyen sok meg is halt közülük az építkezések során... Nem vagyok azzal vádolható, hogy különösebben szimpatizálnék az arab világ társadalmi-politikai berendezkedésével, vagy hogy a katari emír (akár a mostani, akár a korábbi) egyszerre diktatórikus és messianisztikus küldetéstudatú vezetése ne keltene megütközést bennem is. Azt sem tudom, mi szüksége volt a FIFA-nak arra, hogy Katarnak adja a VB rendezési jogát. Illetve dehogynem tudom: pénz kellett. Katar meg adott. Akiket meg zavar, hogy Katarban van a VB (pl. az USA, akik elől elhappolták a rendezés jogát), megtehetik, hogy nem vesznek részt rajta. Nyilván óriási öngól lenne, meg végképp meghalna tőle a nemzetközi sportélet, ha teljesen átadná magát a politikai állásfoglalásoknak. De sajnos most sem vagyunk már messze ettől.
A balesetek nagyon sajnálatosak, különösen ha halállal járnak – de a katari stadionok építése során történt halálos balesetek aránya nemhogy nem kiugró az építőiparban világszerte regisztrált áltaghoz képest, hanem alacsonyabb annál. Persze, ilyenkor jön az újabb érv, hogy eltitkolják a haléleseteket, nincsenek is regisztrálva a vendégmunkások, stb. És lehet, hogy tényleg így van. Mint ahogy azt sem tudjuk, mi történik valójában az emberi jogokra ilyenkor oly kényes nyugati cégek bangladesi ruha- és egyéb gyáraiban.
És akkor itt a két fő slágertéma: a térdeplés meg a szivárványos karszalag. Ezeken megy a legnagyobb derpegés. Az angolok térdepeltek – elég nevetségessé is tették magukat vele. A szivárványos karszalagot már nem vállalták be – a FIFA megtiltotta, mivel nem akar konfrontálódni a rendező országgal egy ilyen ideológiai kérdésben.
És ez tök rendben is van – de akkor máskor miért konfrontálódik olyan országokkal, akik nem kérnek az ideológiai nyomásból? És egyáltalán, miért hagyja, hogy ideológiák lepjék el a sportpályákat? Azzal az ócska magyarázattal, hogy a térdeplés nem politikai állásfoglalás, hanem emberi jogi... A szivárványos karszalag pedig személyes meggyőződés... Ugyanis nem az. Ha valaki meleg, az szexuális preferencia, nem pedig belső meggyőződés. Ha pedig szeretné megmutatni a világnak, hogy ő mennyire kedveli a melegeket, akkor mesélje el egy interjúban, járjon melegbuliba a haverjaival, még akár ki is posztolhatja (bár ezzel már rálép az erényfitogtatás álságos útjára), de ne ideológiák terjesztésére használja színpadként a sportpályát.
Miért nem lehet a sportot békén hagyni? Fizikai teljesítményeket csodálni, csapatoknak drukkolni? Amit a német televízió kommentátora művelt, az végképp a szánalmas, izzadságszagú,, megfeleléskényszeres jóemberkedés csúcsa. Ha a csapatkapitány nem is hord szivárványos karszalagot Katarban (csak a magyar válogatott ellen volt nagyon bátor, a saria törvényektől már ő is beszart), a kommentátor csaj a közvetítőállás biztonságában akkor is telerakja magát szivárvánnyal, eljátszva a hőst a német közvéleménynek... utóbbi pedig már annyira agymosott, hogy tapsol neki.
Tulajdonképpen a csapatoknak fölösleges is játszaniuk. Leülhetnek a füvön, összeölelkezhetnek, piknikezhetnek, kis kosárkákból kínálgathatják egymást habcsókkal, cupp-cupp, egymás szájába is adhatják, közben szökdécselhetnek egymásba karolva... nehogymár nekiessenek a másiknak egy ilyen materiális dolog miatt, mint a VB-győzelem és az azzal járó kupa! Meg a lóvé...
A meccsek tényleg nem is számítanak már. A focinak lassan vége. 4 év múlva már labdát sem visznek a pályára. Kivonulnak a csapatok, és az a válogatott nyer, amelyik különböző performanszokkal a legtöbb erénypontot gyűjti össze a nemzetközi médiában.
Kár a fociért, kár a sportért, kár a nemzetközi versenyekért. Tök jók voltak száz évig...