Pár napja volt a 65. évfordulója a kommunisták kirívó bűntettének: 1957. június 28-án a Kozma utcai Gyűjtőben felakasztották Tóth Ilonát, a 24 éves medikát. Vádlói bestiálisan megkínozták a fogvatartása alatt. A talpa "néma" volt, reflextelen a veréstől, a méhét el kellett távolítani a gumibottal történő megerőszakolástól, a fizikaira jött a folyamatos lelki terror. Tombolt a "kádári aranykor".

1932. október 23-án született Árpádföldön. Kétéves volt, amikor a szülei elváltak, egyetlen gyerekként tanítónő édesanyja mellett nőtt fel. Az általános iskola elejétől az egyetem befejezéséig kitűnő tanuló volt, atletizált, majd vívott, később sportrepülőnek jelentkezett. A forradalom idején hatodéves végzős orvostanhallgatóként került a Péterfy Sándor utcai kórházba. Október 26-tól az Önkéntes Mentőszolgálat tagjaként sebesülteket szállított, a fegyveres csoportokat kötszerrel, élelmiszerrel látta el.

November 4. után a forradalmi tevékenység a kórházak és a munkásszállások területére, röplapkészítésre, illegális tevékenységekre korlátozódott. Ezen a napon nevezte ki a mentőszolgálat vezetője Tóth Ilonát a Domonkos utcai kórház élére. A kórház vezetése mellett vidékre járt élelemért, ellátta a bejáró betegeket, éjszaka pedig segédkezett az illegális röplapok stencilezésénél a kórház alagsorában.

A medikát 1956. november 19-én röplapkészítés és –terjesztés vádjával tartóztatták le, majd néhány hónap múlva előre megfontolt, hideg számítással elkövetett gyilkosság vádjával ítélték el, s 1957. június 28-án kivégezték. Aki pedig halálra ítélte: B. Tóth Matild azaz Biszkuné dr. Tóth Matild, Biszku Béla (MSZMP) felesége.

forrás: tothilonka56.hu

#sohatöbbébaloldalt