György László posztja

1/10 - ɴᴀᴘʟᴏ́ᴍ ᴀ Tᴀɴɪ́ᴛsᴜɴᴋ Mᴀɢʏᴀʀᴏʀsᴢᴀ́ɢᴇ́ʀᴛ ᴘʀᴏɢʀᴀᴍ ᴇʟᴍᴜ́ʟᴛ ᴇ́ᴠᴇɪʀᴏ̋ʟ

️ Ahogyan a világon mindenütt, úgy #Magyarországon is vannak a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távolabb eső vidékek – jellemzően kistelepülések. Döbbenetes, de az itt élőknek 54 százaléka legfeljebb 8 osztályos végzettséget szerez - az országos átlag 12,7 százalék. Így szakma hiányában aztán nehezebben találnak munkát, vagy kevésbé jól fizető munkát találnak csak. A baloldali érzelmű társadalomkutatók és szakpolitikusaik ezt a jelenséget évtizedek óta elsősorban azzal magyarázzák, hogy az itt élők szegregáltak, magyarul kirekesztettek. Ezért arra a következtetésre jutnak, hogy a legtöbb, amit tehetünk, hogy meggyőzzük őket saját elesettségükről és áldozati szerepükről. Valójában ezzel konzerválják helyzetüket, hiszen csupán önsajnálatból és segélyekből még soha senki nem tudott kitörni nehéz helyzetéből.

Ez volt az az alapállás, ami nem hagyott nyugodni az elmúlt években. Először bejártam az országot, megnéztem, mi történik #Álmosdtól #Tiszaburán át #Magyarmecskéig, és arra jöttem rá, hogy áldozatiságról szó sincsen. Az emberek tudnak és akarnak is dolgozni, a fiataloknak pedig vannak vágyaik és – ahogyan ennyi idősen mi is így voltunk ezzel – ők is meg akarják váltani a világot. A gond inkább az, hogy ezek a gyerekek 14 éves korukig nem, vagy csak nagyon ritkán lépik át településük határát. Ezért az iskolaváltással járó nehézségeket, a rendszeres utazást és az új közösségbe való beilleszkedést megpróbáltatásként élik meg és ezért morzsolódnak le.

Mi következik ebből?
Az, hogy az áldozat-kultusz erősítése helyett sokkal inkább arra van szükség, hogy megerősítsük őket képességeikben, céljaikban, vágyaikban, hogy lelkesítsük őket, és már általános iskolás korukban megmutassuk nekik a településükön túli világ izgalmait, hogy megismerjenek más életutakat, új lehetőségeket, hogy aztán se a rendszeres ingázás, se az új élmények ne jelentsenek kihívást számukra a későbbiekben.

Hogyan lehetséges ez?
Úgy, hogy korban hozzájuk közel állók szegődnek melléjük, akiktől nem kellemetlen megkérdezni azt, amit az osztálytársaiktól vagy a szüleiktől nem mernek. Úgy lehetséges, hogy egyetemisták tudást és értékeket adnak át nekik és segítik őket az élményszerzésben, hogy másként lássák a világot. Támogatást és mintát kapnak a boldoguláshoz, ami aztán átsegíti őket az első buszraszálláson, az iskolaváltáson, az idegen környezet okozta megpróbáltatásokon, és megerősíti bennük a meggyőződést, hogy megéri dolgozni az álmaikért. Ezért indítottuk útjára 2018. december 5-én, az Önkéntesség Világnapján a @Tanítsunk Magyarországért programot.

🤞 Persze kérdés volt, hogy az elképzelés működik-e.
Mostanra 15 egyetemről közel 1000 egyetemista dolgozik együtt 3500 általános iskolással az ország 100 településén. A program folyamatos működésének garanciája pedig, hogy februártól további 1500 egyetemista tanul mentornak, hogy pótolja lediplomázó és így a programból kieső mentorainkat. Az érdemjegyek, a felvételi adatok, valamint a mentorok és mentoráltak beszámolói alapján kijelenthetjük, hogy az elképzelés a sok-sok befektetett energiának, mentorok, mentoráltak, általános iskolai koordinátorok, egyetemi oktatók és a @Tanítsunk Magyarországért program lelkes csapatának köszönhetően működik.

👊 Az elmúlt 3 évben együtt gyarapodtunk és megismertünk személyes és közösségi történeteket, példaképeket, akiktől mind tanulhatunk. Ismerjék meg Önök is a ️ @Tanítsunk Magyarországért program mérföldköveit, sikertörténeteit: kövessék beszámolómat a Facebook oldalamon hétről hétre, ᴍᴏsᴛᴀɴᴛᴏ́ʟ ᴍɪɴᴅᴇɴ ᴠᴀsᴀ́ʀɴᴀᴘ ᴅᴇ́ʟʙᴇɴ!