️ IMD 2025: Magyarország a 48. helyen végzett, 6 helyet javítva a svájci intézet versenyképességi rangsorában. Ezzel a régióban megelőztük Lengyelországot, Horvátországot, Bulgáriát és Szlovákiát is. És bezzeg Romániát is. Emlékszem, hogy a 2010-es évek elején, amikor nagy erőfeszítések árán egy, a világban új gazdaságpolitikával kirántottuk Magyarországot a mély válságból, és visszaestünk a nemzetközi rangsorokban, mekkora függetlenobjektív és tudományos köntösbe bújtatott ellenzéki támadásnak volt kitéve a magyar gazdaságpolitika a tudomány képviselői, a gazdaságkutató műhelyek és gazdaságpolitikusok részéről. Úgyhogy ünnepeljük most meg ezt az elismerést a helyén kezelve.

A régiós előny nem véletlen: 20 alfaktorból 15-ben javultunk, és a legnagyobb ugrás a technológiai infrastruktúrában és az intézményi környezetben volt, és erős pontunk a kutatási infrastruktúra, vagyis a versenyképességi jelentés rácáfol az ellenzék „Magyarország összeszerelő üzem” narratívájára;

2025-ben erős pontunk volt az árak kérdése. Igen, tudjuk, hogy a háborús sokk és a szankciók inflációt hoztak, de ilyenkor derül ki, hogy nemzetközi összehasonlításban ez nem kirívó, sőt 2025-ben az árstabilitás irányába történő elmozdulással kivívtuk a svájci versenyképességi index készítőinek elismerését.

A vállalatvezetői visszajelzések szerint a magyar versenyelőny gerince a képzett munkaerő, a megbízható infrastruktúra és az árversenyképesség, és ez az, amiért a külkereskedelemre vonatkozó értékelésünk is erős.

A legnagyobb versenyelőnyünk a régióban azonban kétségtelenül a versenyképes adórendszerünk: nálunk 9% a társasági adó, miközben Lengyelországban 19%, Romániában 16%, Horvátországban 18%, Szlovákiában 21–24% (sávos), Bulgáriában pedig 10%. Az egykulcsos személyi jövedelemadó pedig azt az üzenetet közvetíti, hogy minél többet dolgozik és tanul valaki, arányaiban annál többet is vihet haza. Ezeknek a forrását pedig a szektorális különadók adják, ami az adóparadicsomokba kimenekített pénzeket nyirbálja meg, a kkv-k tisztességes adózása adja, ami annak a felismerésnek köszönhető, hogy már nem éri meg ügyeskedni, valamint a segélyezés helyett munkát választók hozzájárulása adja.

Az IMD rangsora azért is fontos, mert nem csak a nyers GDP-növekedést nézi: gazdasági teljesítmény, kormányzati hatékonyság, üzleti környezet és infrastruktúra alapján méri, mennyire képes egy ország tartósan jó életszínvonalat, munkahelyeket és alkalmazkodóképességet biztosítani.

Ez az eredmény egyértelmű visszaigazolása annak, hogy a munkahely- és beruházásközpontú gazdaságpolitika működik. Ehhez vitathatatlanul hozzájárult a versenyképes adórendszer, az aktív beruházásösztönzés és az infrastruktúra fejlesztése.

A következő lépés, hogy folytassuk a megkezdett utat: termelékenység, innováció, magyar márkák külpiaci terjeszkedése – így lesz a versenyképességből valódi, mindennapi jólét.