A lenti kép tankönyvi példája annak, hogyan hamisít hírt és manipulál már a címadásnál a legaljasabb tiszás csicskasajtó, a Telex.

A módszerük pofonegyszerű.

Amikor egy kormánypárti politikus mond valami hírértékűt, a telexes fiúk a címben azonnal elhelyezik a bűvös szót: „szerinte”. A kommunikációelmélet ezt klasszikus távolító keretezésnek hívja. A szerző ezzel finoman, de nagyon határozottan jelzi az olvasónak: amit olvas, az nem tény, csak egy állítás. Egy vélemény. Egy szubjektív narratíva. Magyarul: lehet igaz is… meg nem is. Ezért az olvasó fejében már itt kétely keletkezik.

De a manipulációt általában ennél még feljebb csavarják a telexes fiúk. Ilyenkor jön az ige feltételes módban történő leírása, ami jelen esetben: „lőhettek”. Nem lőttek, hanem „lőhettek”. A nyelvészeti hatásmechanizmus teljesen egyértelmű: maximális bizonytalanság, valamint az állítást megfogalmazó személy finom nevetségessé tétele.

És most nézzük a másik címet.

Amikor viszont egy tiszás politikus – például Magyar Péter – mond valamit, a cím hirtelen kőkemény kijelentő módban születik meg. Sem „szerinte”, sem feltételes mód. A telexes fiúk általában kettőspontot használnak erre a célra: „Magyar Péter: Baltával támadtak…”

Itt már nincs nyelvi távolság. Nincs óvatoskodás. Nincs kétely. Az állítás kijelentésként jelenik meg az olvasó előtt, mintha az esemény tényszerűen megtörtént volna. Ellenőrzés? Kontextus? Fenntartás? Ugyan már.

Amit a telexes fiúk csinálnak, az a médiakeretezés tankönyvi példája. Nem az információt hamisítják meg nyíltan – hanem a befogadás módját manipulálják. Már a címben eldöntik, hogy az olvasó kinek higgyen és kiben kételkedjen.

Egyszerű. Aljas. De kommunikációs szempontból kifejezetten hatékony.