Fideszes aktivistára lőttek Szentendrén. Magyar a magyarra. A gyűlölet áradása példátlan mértéket ölt.

Négy éve tört ki az orosz–ukrán háború. A béketűrő embereknek és nekünk, magyaroknak a háború kezdete óta nem fér a fejünkbe, hogy milyen észérvek szólnak amellett, hogy Európa szívében fehér, keresztény emberek fegyvert emeljenek egymásra, és százezrével öljék egymást egy olyan világban, ahol az európai embereknek inkább összekapaszkodni és összezárni kellene. Különben egy-két generációnyira vagyunk attól, hogy Európa egy skanzenné váljon, amely sokkal inkább hasonlít majd a mai közel-keleti világra, mint a nyugati kultúra bölcsőjére. Az oroszok és az ukránok mégis egymást ölik – már négy éve…

A testvérnépek háborújánál már csak az rosszabb, amikor egy országon belül emberek emelnek fegyvert egymásra. Ennek minden formája szörnyű, de különösen elkeserítő, amikor ennek politikai oka van. Márpedig ma Szentendrén ez történt. Egy fideszes aktivista csengetett házról házra, ahogy ezt tesszük minden kampányban, és teszik ezt a tiszás, dékás vagy mi hazánkos aktivisták is, akik a maguk üzenetével keresik fel a választókat. És egy demokráciában a kampányban ez így van rendben.

Az viszont nagyon nincs rendben, és elképesztően súlyos, ha egy aktivistát fegyverrel fenyegetnek, sőt rá is lőnek. Magyarországon a kampány mindig kemény és mindig heves, de ami idén történik, az túllép minden korábbi szinten. Magyar Péter és a Tisza megjelenésével a gyűlöletkeltés és az emberek egymás ellen uszítása már heti szinten tetlegességbe torkollik. Ma egy gázpisztoly sült el, és Istennek hála, nem került emberéletbe!

De azt mindig le kell szögezni, amikor magyar fordul magyar ellen: aki ilyet tesz, annak a törvény előtt kell felelnie a tetteiért. És azt sem szabad elfelejteni, hogy mitől és kitől juthat el egy ember odáig, hogy rálőjön a másikra csak azért, mert az másképp látja a világot. Ennek a felelőse Magyar Péter. És bár ez a felelősség nem büntetőjogi, hanem politikai, de legkésőbb április 12-én neki is felelnie kell azért, amit az elmúlt két évben tett a magyar emberek lelkével. És az ítéletet a magyar választók fogják kimondani fölötte.

De addig is még van 36 nap. Harminchat kemény nap. És minket nem olyan fából faragtak, hogy megfutamodjunk. Akkor sem fogunk megállni vagy visszafordulni, ha a tiszások ököllel, sniccerrel, fegyverrel fenyegetnek. Akkor sem, ha bűnözőket küldenek balhézni a fórumainkra, és akkor sem, amikor ezer és ezer arctalan profillal fenyegetnek minket éjjel-nappal.

Nem engedünk sem az ukrán, sem a tiszás zsarolásnak és fenyegetéseknek. Minket sem fenyegetni, sem megfélemlíteni nem lehet – akkor sem, ha Zelenszkij, és akkor sem, ha Magyar Péter és katonáik teszik ezt.

Harminchat nap múlva vége lesz a gyűlölet áradásának. Akik pedig a magyarok szívébe ezt a haragot tették, azoknak vállalniuk kell majd a felelősséget.