🂠 A magyar kártya mindenki számára ismerős: gondoljunk csak az ulti-partikra, a snapszer-játszmákra vagy éppen egy hosszú téli esti makaó-maratonra. De vajon honnan származik, és miért van rajta Tell Vilmos?

A kártya története egészen a 19. század elejéig nyúlik vissza, ekkor mutatták be Schiller Tell Vilmos című színdarabját. A svájci szabadságharcosról szóló dráma a Habsburg-ellenesség jelképévé vált, a lapokon megjelenő karakterek pedig a szabadság és ellenállás szimbólumaivá váltak. ️

De hogy kerültek ezek a lapok Magyarországra? Ez a szellemiség hamar népszerűvé tette a kártyát hazánkban is, a kártyázás pedig a polgárosodó Magyarország legnépszerűbb játékává vált. A kutatók megegyeznek abban, hogy a ma ismert magyar kártyát Schneider József pesti kártyakészítőnek köszönhetjük, aki 1836-ban készítette el a tükörképes Tell-kártyákat.

A pakli egyedisége nemcsak a karakterekben rejlik, hanem abban is, hogy a szokásos négy szín (kör, káró, treff, pikk) helyett makk, tök, szív és zöld a négy szimbólum. ️️️️ Magyarországon már a középkorban is ismerték a kártyajátékot, de csak a királyi udvarban játszották, ahol a kártyák színei a különböző országok címereit tükrözték. Később ezekből lettek a ma ismert szimbólumok, amelyek a négy társadalmi rendet jelképezték. A piros a papságot, a zöld a polgárságot, a makk a parasztságot, a tök pedig (ami valójában csengettyű) a nemességet szimbolizálta.

️ A magyar kártya népszerűsége valószínűleg annak is köszönhető, hogy a bécsi Piatnik gyár elkezdte gyártani és terjeszteni, így gyorsan ismertté vált. Hazánkban a Monarchia felbomlása után már magyar kártyaként futott, és bár sokan szerencsejátékra is használták, leginkább a szabadidő eltöltését szolgálta.

Érdekesség, hogy eredetileg a felsőbb osztályok játszották, majd a polgárokon át a munkások körében is népszerű lett. Ahogy egyre elterjedtebbé vált, már nemcsak a felnőttek szórakozása lett, hanem a gyerekek játéka is – így lassan minden családban alapdarabbá vált.