Európa energiafüggetlen lett. Vagy mégsem? Ismételgetjük ugyanazt évek óta...

----
Von der Leyen tegnap azt mondta, hogy amikor Oroszország elzárta a gázt, Európa „visszavágott”, diverzifikálta az energiaellátását, és több megújuló energiát és atomenergiát épített ki.

Aztán jött a Hormuzi-szoros lezárása. Akkor pedig hirtelen kiderült, hogy Európa továbbra is súlyosan függ az importált fosszilis energiától.

Oké. Nézzük meg, hova jutottunk négy év alatt.

2022-ben Ursula ezt mondta: „Szabaduljunk meg az orosz fosszilis energiától, diverzifikáljunk.”

Majd most 2026:
„Diverzifikáltunk, de most a Hormuzi-szoros miatt megint megéreztük, mennyire függünk az importált fosszilis energiától.”

A diverzifikáció azonban nem ugyanaz, mint az energiafüggetlenség, ugye?!

Ezt pedig most már maga von der Leyen is elismeri. Azt mondta, hogy a konfliktus kezdete óta az importált fosszilis tüzelőanyagok 90 milliárd euró többletköltséget jelentettek Európának, miközben nem kaptunk több energiát.

Értitek?

Négy év energiaátalakítás, oroszleválás, új beszállítók és óriási beruházások után még mindig ugyanott vagyunk - vagyis, ha a világpiaci energiaárak megugranak, Európa megérzi.

Közben pedig Merz azért (is) van ...hm...rossz helyzetben, mert Németországban a dízel ára rekordot döntött: 2,453 euró/liter

Franciaországban Macron már „mobilizációt” rendelt el az üzemanyagárak miatt.

Olaszországban az infláció 3,3% és az energiaárak miatt pedig Meloni újabb könnyítéseket jelentett be.

Spanyolország szeptembertől 20 centre emelte a dízel literenkénti adókedvezményét.

Közben az EU Bizottság maga pedig azt kimondja, hogy nyugi, jelenleg nincs fizikai üzemanyaghiány Európában. A probléma csak az ár.

Ok, köszönjük.

És akkor von der Leyen tegnap előállt a megoldással:
„Tegyük elektromossá Európa jövőjét.”

Nos, igen. Ez valóban egy új stratégiai felismerés.

Vagyis négy évvel azután, hogy Európa állítólag megszabadult az (orosz) energiafüggőségtől, még mindig arról beszélünk, hogyan szabaduljunk meg az energiafüggőségtől.

Ha az orosz energiáról való leválás után ugyanott tartunk, mint előtte, vagyis Európa továbbra is kiszolgáltatott a külföldi energiaáraknak, akkor tényleg energiafüggetlenebbek lettünk?

Vagy... csak lecseréltük az egyik beszállítót a másikra, közben pedig jól lábon lőttük magunkat – és magyar szemmel még Orbánt is lehetett szidni azért, mert éveken keresztül erre figyelmeztetett?

Mit gondol erről Kapitány István?