Litvániában ismét miniszterelnök-csere történt.

Kedden lemondott Inga Ruginienė, így két éven belül már a harmadik szociáldemokrata miniszterelnök kerül az ország élére.

A Litván Szociáldemokrata Párt a brüsszeli fősodor egyik mintadiákja: határozottan EU-párti, NATO-párti, Ukrajna-párti, támogatja az Oroszországgal szembeni szankciókat, és rekordmagas, a GDP több mint 5 százalékát elérő védelmi kiadásokat szorgalmaz.

Ruginienė mindössze tíz hónapot töltött a miniszterelnöki székben, de ez idő alatt így is sikerült több botrányt, miniszteri menesztést és kommunikációs válságot összegyűjtenie, mint amennyit egyes kormányok egy teljes ciklus alatt produkálnak.

A hivatalos magyarázat szerint mindez a politika természetes része. Valóban. Jaj.

Ahogy az is egyre természetesebbnek tűnik Európában, hogy a választók változásra szavaznak, majd néhány hónappal később új miniszterelnököt kapnak.

Két év alatt három kormányfő.

Ha ugyanez egy euroszkeptikus vagy konzervatív kormány alatt történne, valószínűleg már a demokrácia válságáról szólnának a brüsszeli nyilatkozatok.

Mivel azonban egy példásan EU-párti kormányról van szó, a miniszterelnökök gyors cserélődése egyszerűen „a politikai folyamat része”.

Úgy tűnik, a stabilitás fogalma is relatív lett Európában.