"Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Ünneplő közösség!

Megilletődötten állok ma Önök előtt.
Az 1956-os gyönyörű magyar forradalmunkról, október huszonharmadika mámorító misztériumáról a kommunista diktatúra évtizedeiben a durva, erőszakos és indulatos tiltás miatt hallgatni kellett. Egészen pontosan hallgatnunk kellett volna. A kommunista nagyurak rettegtek ’56 dicsőségétől, a 60-as évek közepétől még hatalmuk teljében is, csupán izgatottan és izzadságszagúan mantráztak mindenféle gyalázatos hazugságokat az „ellenforradalomról”. Október 23-a, az 56-os forradalom a kommunizmus évtizedeiben a baloldaltól ma is jól ismert valóságtagadás, eltörléskultúra, a cancel culture tankönyvi esete volt. 56-ról ugyan tilos volt nyíltan beszélni, végképp tilos volt a nyilvánosság előtt beszélni, de mégis ezen a napon minden jóakaratú magyar csak erről beszélt. Halkan, suttogva, családi és baráti körben, lázadva a kommunista elnyomás ellen. És a rendszerváltoztatás kezdetétől fogva végre nyilvánosan, hangosan és boldogan lehet október 23-át, a győzelmes magyar szabadságküzdelmünket ünnepelni. Október 23-a ugyanis nem egyszerűen nemzeti ünnepünk, október 23-a örömünnep. És egy örömünnepen megilletődötten és szívből beszél az ember.

Kedves Barátaim!

Ma arra a 66 esztendővel ezelőtti csodálatos napra emlékezünk, amikor megmutattuk önmagunknak, és az egész világnak, de különösen az ellenségeinknek, kik is vagyunk valójában! Mi magyarok a szabadság szerelmesei, a pesti srácok nemzete vagyunk! Mi magyarok Európa azon kevés nemzete közé tartozunk, akik a saját erejükből vívták ki a szabadságukat és a nemzeti függetlenségüket!
De ezen a napon emlékeznünk kell arra a 16 évvel ezelőtti délutánra is, amikor kettős gyalázat esett meg Budapest utcáin.
A magyar baloldal történelmi szégyene, hogy ma is az a Gyurcsány Ferenc a vezérük, aki 16 esztendővel ezelőtt elégtételt akart venni a jóakaratú magyarokon az ‘56 miatti személyes, családi és az egész posztkommunista baloldalt keresztül-kasul átjáró politikai frusztrációikért. 2006. október 23-án Gyurcsány parancsára a szó szoros értelmében véres rendőrcsizmák tiporták a jogállamiságot Magyarországon. Olyasmi történt, amire nem volt példa sem korábban, sem azóta az európai együttműködés több mint fél évszázados történetében. Példátlan ugyanis, hogy egy uniós országban a politikai tiltakozást a diktatúrákra jellemző módon a rendőrterror legbrutálisabb eszközeivel, kardlapozással, azonosító jelvény nélküli rendőrök brutális ütlegelésével, szemkilövetéssel verjenek le, és a hatalomtól eltérő véleményen lévő ártatlan emberekkel szemben pedig fizikai és büntetőjogi megtorlást alkalmazzanak.

Tisztelt Emlékezők!

A jóakaratú magyarok soha nem felejtik, hogy a baloldal amikor 1945 után kormányra került, haladéktalanul fegyvert fogott a nemzetére. A magyar baloldal 1956-ban a hatalmát féltve, szovjet tankokkal a háta mögött megint fegyvert fogott a nemzetére. És a magyar baloldal 2006-ban a demokrácia körülményei között is képes volt fegyvert fogni a nemzetére. A magyar baloldalt ezért soha többé nem szabad még a hatalom közelébe sem engedni, mert máskülönben már megint előfordulhat, hogy újra fegyvert fog a nemzetére.

Tisztelt Ünneplő Közösség!

A kivívott szabadságért, a személyes és közösségi szabadságunkért minden nap újra és újra meg kell harcolnunk. Különösen igaz ez itt, a Kárpát-medencében. Nincs ez ma sem másként. És bizony ez nem elkoptatott általánosság, ez nemzedékeken átívelő közös bölcsességünk. Európa sajnos nagy bajban van. Alig egy évtizede súlyos pénzügyi és szociális válság sújtotta, a tömeges illegális migráció áradata folyamatosan fenyegeti, a világjárvány pedig Európán is végigsöpört. Nyolc hónapja háború dúl a szomszédunkban, ami biztonságunkat és így szabadságunkat is fenyegeti. Az elhibázott brüsszeli szankciók pedig ismét válságot okoztak, elszabadultak az energiaárak, vágtat az infláció, a szankciók a fájdalomküszöböt messze meghaladó bajokat szabadítottak az európai gazdaságra és európai családok millióira. Mindezeket megfejelve Brüsszel hosszú évek óta ideológiai és politikai hidegháborút folytat a magyarok és a lengyelek ellen, mert nem engedünk a nemzeti elkötelezettségünkből, a hagyományos európai értékek képviseletéből és a normalitásból. Sem Európa, sem Magyarország nem maradhat meg, ha feladja önmagát! Mi nem engedünk ’56-ból, nem engedjük, hogy semmibe vegyék Magyarország, és Európa értékeit és érdekeit!
Nekünk a velünk egyet nem értőkkel vitáink vannak, de véletlenül sem gyűlöljük őket, viszont megrökönyödünk a velünk szembeni folyamatos brüsszeli és baloldali nettó gyűlölettől.
A Rákosi-időben, a Kádár-rendszerben és a szabad Magyarország éveiben is a kommunisták és a posztkommunisták azt csinálták, és azt csinálják most is, amit külföldről mondanak nekik. ’56 előtt, és ’90-ig Moszkvából, azóta pedig Nyugatról, Brüsszelből és a tengerentúlról. Nincs új a nap alatt, hiszen ismerjük a mondást „a kommunista nem vész el, csak átalakul”. A lelkes moszkovitákból szorgalmas brüsszeliták és sorosisták lettek.

Kedves Barátaim!

1956 unikális. 66 esztendővel ezelőtt olyan szabadságküzdelem zajlott Magyarországon, amely végül halálos sebet ejtett a kommunista világbirodalmon. Az ’56-os forradalom hősei azért harcoltak, hogy véget érjen a szovjet elnyomás és legyen végre béke. Szabadság ugyanis nincs béke nélkül. A szabadságharcunkat leverni „ugyan” le lehetett, de a kommunista világrendszer soha nem tudta már kiheverni az akkor elszenvedett sebeket.
Ma is követnünk kell az 56-os hőseink példáját és a békéért kell küzdenünk, amely nélkül nincs magyar függetlenség. Mi magyarok tudjuk jól, hogy a szabadságharchoz nemcsak szív, nemcsak ész, de erő is kell, a mi erőnk pedig az egységünk! Nem kérdés hát, hogy a szabadságunkat ma is bárkivel szemben meg fogjuk védeni!

Éljen hát a magyar szabadság, éljen a haza!
Tisztelet a hősöknek!"

(Elhangzott az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen, 2022. október 21-én, Pesterzsébeten.)