“Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”
Apám arcát keresem
Apámat keresem,
fekete-fehér filmeken,
vibráló snitteken,
lassított felvételen,
fényt kapott fényképeken
Apám arcát keresem,
mert ott volt -
Igen, ott volt
a tüntető tömegben,
a Boráros téren, Csepelen,
a körúton, utcákon,
tereken -
Az 56-os képeken
évek óta nagyítóval
Apám arcát keresem -
Tudom, az a kép is
keres engem,
Apám arca is keres engem -
Erősen várja,
hogy megtaláljam,
hogy szemünk végre
az ellenfényben
fölragyogjon,
egymásba kapaszkodjon -
Akkor a homlokát
finoman összeráncolja,
az enyém is
gyűrődik egy kicsit,
és alig észrevehető
mosollyal erőt ad,
új erőt áramoltat,
és már végleges,
hogy érdemes -
De már nem is érdekes,
hogy érdemes,
mert összemosódik
egyszervolt életünk
az 56-os fényképeken,
a Boráros téren, Csepelen,
a körúton, utcákon
és tereken,
Lakiteleken -