Mi, magyarok, Európa utolsó, máig élő szabadságharcosai, mindig is egységes Európában voltunk és vagyunk most is érdekeltek. Azt szeretnénk, hogy a nemzeti önrendelkezés jogát tiszteletben tartva együtt egy demokratikusabb és ellenállóbb Európai Uniót teremtsünk. Egy erős Unió csak erős, szuverén tagállamok kölcsönös megértésen alapuló együttműködéséből születhet meg.

Ma a Quo vadis, Európa? - nemzetek Európája és a magyar érdek című konferencián adtam elő a Polgári Magyarországért Alapítvány szervezésében Deutsch Tamás képviselőtársammal és Varga Judit miniszter asszonnyal együtt. Előadásomban beszámoltam személyes tapasztalataimról is a Konferencia plenárisának hivatalos tagjaként.

Az Európai jövőjéről szóló konferencia az Európai Unió megújítását kellett volna szolgálja. Egy olyan megújulásra lenne szükség Európa védelmében, amely az európai nemzetek alkotmányos önazonosságát, kultúráit és hagyományait becsüli és erősíti. Ezekre az értékekre építi jövőjének alakulását.

Az egy éves roppant költséges folyamat teljes kudarcot vallott. A résztvevőknek ígért nyílt és pluralista vita helyett csupán egy eszköz lett a már kezdetekben eldöntött eredmények hamis legitimálására. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az alacsony érdeklődés, a hamis látszat-konszenzus, a manipulált vélemények és az előre megírt forgatókönyv alapján az egész konferencia kivitelezése és módszere egyáltalán nem nevezhető sem demokratikusnak, sem legitimnek.

Joggal lehet feltenni a kérdést: Mi a tanulsága ennek az elmúlt esztendőnek Európa jövője kapcsán? Új időszak kopogtat Európa ajtaján. Európa népe a nyílt társadalmak helyett demokratikus társadalmakat szeretne. Kérdés azonban, hogy az Európai Unió intézményrendszere, véleményvezérei mennyire állnak készen arra, hogy alkalmazkodjanak mindehhez.