Ma van a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja. Eltűnődtem, hogy a családom milyen módon szenvedte meg a XX. század diktatúráit. Édesanyám nagybátyja részt vett az ellenállásban a náci német megszállással szemben. Nyugatra kellett menekülnie, a család soha többet nem hallott felőle. "Száműzetésben" halt meg. A szovjet megszálláskor a Nagymamám csak azért úszta meg, hogy ne erőszakolják meg a vörös katonák, mert orvos Dédapám az orosz hadifogságban megtapasztalta, hogy az oroszok rettegnek a fertőző betegektől, ezért fehér gézzel betekerte lánya fejét és azt mondta a ruszkiknak, hogy fertőző agyhártyagyulladása van. Nagyapám tehetséges, felkészült jogász volt, komoly bírói beosztásba került. Az '50-es években megpróbálták rávenni, hogy vegyen részt a koncepciós perekben, azonban gerincessége és fölvállalt keresztény hite miatt megtagadta ezt. Lefokozták, tönkretették a karrierjét. A Nagybátyám álma volt, hogy meteorológus legyen. Mindent megtett, hogy a lehető legjobb egyetemi felvételit írja és felvegyék. A felvételije maximum pontos lett, mégis elutasították. Később megkapta a kommunista rezsimtől az indoklást: "Világnézeti okok miatt elutasítva". Mennyi seb, mennyi trauma! És mi csak egy család vagyunk a sok százezer magyar család közül.

Mi a te családod története? Megtisztelsz, ha megosztod.