Az istenek halhatatlanok:

ez itt a képen 𒂍𒆳 Ékur, sumerül a “hegy háza”, ennyi ma is áll Nippur szentélykörzetéből. Méghozzá immár ötezer - talán egyenesen hatezer éve! A “hegy háza” az ókori mezopotámiai Nippurban Enlil főisten szentélykörzete volt. Enlil a vihar, a levegő, a lég, a lélek istene, aki a legfontosabb kozmológiai és civilizációs mítoszok központi alakja. Nem csak ő választja el az eget a földtől (bolygója amúgy a mai Jupiter), de egy sor civilizációs és földművelési eszköz az ő ajándéka, vagyis a dumézili logikában egy neoilit, civilizációs, mezőgazdasági isten, még a Dumézil által nem vizsgált hagyományok ritmikájával is jól értelmezhetően (lásd pl. a Hérodotosz által rögzített mítosz a szkítákról, ami szintén a mezőgazdasági forradalom eszközeivel indul). A neolit forradalom területe valahol pedig éppen arrafele volt, ez a termékeny félholdnak nevezett terület, Ékur körül.

Ékur, vagyis a nippuri szentélykörzet helyi jelentőségén túl az egész sumer térség civilizációs, etnikai és vallási kultuszközösségének a központi szentélye is volt. Vagyis: a legfontosabb templom, szakrális hely, mezopotámiai “Olümposz”. Az azt emelő népet, civilizációt elsodorhatta öt évezred, de a toronytemploma, vagyis zikkurátja ma is megvan. Vagyis: még mindig áll É-kur, a “hegy háza”. 𒂍𒆳.

Ékur, illetve a sumer zikkurátok, e “mesterséges hegyek” tetején lévő szentély mint struktúra aztán a babiloniaknak is követendő mintaként szolgált a szakrális tiszteletében. A babiloniak legfontosabb toronytemploma (zikkurátja) az Étemenanki: az “ég és föld kötelékének a háza” volt, amelyet már persze a saját harcias istenüknek, Marduknak szenteltek, ennek is majdnem négyezer éve.

Az Étemenanki, noha nem maradt meg az alapja sem, megmaradt máshogy. Ez lett az ószövetségi “Bábel tornya” - ez a történet került aztán a Vulgataba, a mai keresztény Szentírásba is, így tulajdonképpen mégis tovább él - a keresztény Biblia őrzi az emlékét az egykori babiloni toronytemplomnak.

Sőt, még etimológiailag is őrizzük, minden templomban - hiszen a nevük a latin templum származéka. Ez viszont a görög temenosz átvétele. A temenosz közvetlenül az É-temen-anki zikkurat „temen”-jéből ered, vagyis minden mai templom az Étemenanki emlékét őrzi.

Azét az Étemenankiét, aminek már az alapjai sincsenek meg, a neve azonban ott van máig minden templomban. Azét az Étemenankiét, ami a legrégibb sumer zikkurátot, Énlil nippuri “hegy házát”, az Ékurt (𒂍𒆳) másolta. Ami pedig máig áll.

Az istenek valahol mégis halhatatlanok.