,,A vajdasági magyar közösség nem mond le önmagáról."
Gratulálunk a VMSZ-nek és személyesen Pásztor István elnök úrnak a szerbiai nemzeti kisebbségi önkormányzati választásokon elért történelmi győzelemhez. A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint a leadott szavazatok korábbi időszakokat felülmúló száma és a magas választási részvétel. A 35 fős tanácsban, mind a 35 képviselő helyet a VMSZ képviselői foglalják el. Mindez annak fényes bizonyítéka, hogy a vajdasági magyarság képes kiállni az érdekeiért és meg is tudja szervezni önmagát. A mostani eredmény, akárcsak a szerbiai parlamenti választásokon elért jó eredmény, kiegészítve a délvidéki magyarok korábbinál aktívabb részvételével az anyaországi választásokon, mind annak a bizonyítékai, hogy egy helyzetével tisztában lévő, a jövőről felelősen gondolkodó, magyarként megmaradni és gyarapodni akaró nemzetiségi közösséggel van dolgunk a Vajdaságban. Mindezeket a folyamatokat csak megerősíti, hogy az utóbbi 10 évben a magyar-szerb kétoldalú kapcsolatok is történelmi változásokon menetek keresztül és ma azt mondhatjuk, hogy Magyarország Szerbia egyik legfontosabb regionális partnere, valódi barátok is vagyunk. Hosszú út vezetett idáig, a gesztusokkal kezdődött, a vezetők megállapodásai megvalósultak, a politikai stabilitás lehetővé tette az építkezést. A kormányok közötti jó kapcsolatban meghatározó szerepe volt a vajdasági magyar közösségnek, amely igazi híd szerepet töltött be.
Azonban arra is érdemes emlékeznünk, hogy ez nem volt mindig így. A 90-es években egy emberként aggódtunk a délvidéki magyarokért, akik akaratukon kívül, olyan helyzetbe találták magukat, hogy idegen érdekek miatt dúló testvérháborúk résztvevőivé és szenvedő alanyaivá váltak. Szomorú hírek érkeztek a fronton elesett magyar katonákról, másrészt, aki tehette, elmenekült szülőföldjéről. Ki a behívó elől, ki pedig az egyre nehezebb életkörülmények és a szegénység elől. Közben a magyar-jugoszláv, magyar-szerb kapcsolatok is rendkívül rossz állapotban voltak. A legfontosabb, hogy béke lett, az ottani magyar közösség magára talált és megszervezte önmagát. Megkerülhetetlen kérdés a kompetens vezető személye, aki rendelkezik mindazon attribútumokkal, hogy összefogja, megszervezze és vezesse a közösséget.
A mostani orosz-ukrán háború kapcsán, amelynek közvetlen és közvetett hatásai Európa egészét sújtják, gyakran tesszük fel a kérdést, hogy mi lesz a kárpátaljai magyarsággal, van-e még jövője ennek az eddig is sokat látott és számtalan megpróbáltatáson átesett közösségnek? Az eddigi utolsó, 2001-es népszámláláskor mintegy 150 ezer magyar élt Ukrajnában, de a háború kirobbanása előtt szakértők már csak, mint egy 100 ezer és 120 ezer fő közé becsülték a Kárpátalján élő magyarok számát. Látni kell, hogy az egyetlen megoldás a mielőbbi tűzszünet és béke, és ha ez bekövetkezik, csak akkor lehet és érdemes a jövőről gondolkodni és tervezni. Aggódunk, féltjük, támogatjuk és imádkozunk a kárpátaljai magyar testvéreinkért és arra kérjük őket, ahogy eddig is, ezentúl is legyenek bátrak, megfontoltak és ne üljenek fel semmilyen a közösségüket ért provokációnak. Lebegjen előttünk a délvidéki magyarság példája, akik szintén megtapasztalták a háború poklát, de túlélték, megmaradtak és ma már a szülőföldjükön büszke magyarként élnek és gyarapodnak.
Minden magyar felelős minden magyarért!