/posztok.hu
A gazdaságra nézve kockázattal jár a védett üzemanyagár megszüntetése
Dübörög a világbajnokság, mi pedig sajnos most nem lehetünk ott.
Emlékszem az Írország elleni meccsre. Az utolsó másodperceken múlt minden. Egy emberként kiáltott fel az egész ország Hajdú B. Istvánnal együtt: „Hát ezt nem hiszem el! Ilyen nincs!”
Pedig milyen jót tenne most az országnak, ha láthatnánk a mieinket a tornán, és együtt szurkolhatnánk nekik. Együtt, így, magyarok.
Soha nem fogom elfelejteni a 2016-os Európa-bajnokságot. 1986 után jutottunk ki újra egy nagy tornára.
Magyar zászlók lengtek az autókon. A játszótereken a gyerekek nem Ronaldónak vagy Messinek öltöztek, hanem Szalainak, Gerának vagy Királynak. Amikor Gera bevágta a portugáloknak, a kivetítők előtt senkit nem érdekelt, hogy a mellette álló idegen milyen pártra szavaz. Ismeretlen emberek ölelkeztek össze, örömükben sírtak, ünnepeltek.
Nem volt feltétel. Csak ünnep.
Talán azóta sem láttam ilyen erős megnyilvánulását annak a nemzetszeretetnek, amely ott él a magyar emberekben.
Óriási, közös felelősségünk van abban, hogy újra közelebb kerüljünk ehhez az érzéshez. Mert a magyar és magyar közé beférkőzött széthúzás nem jó. Főleg akkor nem, ha azt a politika táplálja. És mielőtt jönnének a kommentek: Igen, mindkét oldalnak felelőssége van ebben!
Mondjuk ki:
A politika nem minden.
Érdemes nézni a miniszter asszony arcát az utolsó kérdésnél!
