Apró Antal október 24-én utasítást juttatott el minden megyei végrehajtó bizottsághoz. Arra szólított fel minden elvtársat, hogy személyes felelősséggel akadályozzák meg, hogy a „rendbontás” vidéki városokra és községekre is kiterjedjen. A levelet kiküldték, de addigra már késő volt. Mert amit ők rendbontásnak neveztek, az addigra az egész magyarság szabadságharcává terebélyesedett.

A szabadságszerető magyarok Csornán is bizonyították bátorságukat. Egyre növekvő tömegben eltávolították a vörös csillagokat a közintézményekről, ezután traktorral és teherautóval döntötték le a felszabadulási obeliszket.

A szabadságvágyat az országnak ezen a részén is eltiporták, a tankok tragikus napokat, hónapokat és éveket hoztak, és a kommunista emlékmű rövidesen újra állt. Kő helyett bádogból verték a vörös csillagot. De már nem állhatott olyan magabiztosan, mint annak előtte. Mert mindenki tudta, hogy pár ezer bátor magyar ember rést ütött a kommunizmus pajzsán, olyan rést, amely már sohasem tűnt el, és egyre nagyobb lett.

Tegnap rájuk emlékeztünk. Tisztelet a csornai hősöknek!