Hatvanöt évvel ezelőtt a magyarok hősként szálltak szembe a kommunista diktatúra elképesztő túlerejével. A küzdelem tétje a szabadság volt. Mi, magyarok akkor is a szabad világhoz akartunk tartozni.

Hatvanöt évvel ezelőtt azonban ez a szabad világ cserben hagyott minket. Hiába harsogta a sajtószabadság ikonja, a Szabad Európa Rádió a magyar médiatörténet talán legsúlyosabb fake news-át, hogy mindjárt itt a segítség, ma már tudjuk a fájdalmas igazságot: senki nem jött segíteni, cserben hagytak minket…

A szabadságharcot így elvesztettük, s vele együtt elvesztettük a következő több mint három évtized szabadságát. Elvesztettünk tíz- és százezreket: azokat, akik hősi halált haltak, azokat, akiket örök életükre megnyomorítottak, azokat, akik menekülni kényszerültek és azokat is, akik nem térhettek haza.

Sok olyan nemzeti hős is erre a sorsra jutott, aki sportolóként szerzett dicsőséget és örömet a nemzetnek a nehéz és szomorú években.

Olimpiai, világ- és Európa-bajnokok húztak szerelést távoli tájakon, de akárhol is versenyeztek, büszkék maradtak magyarságukra. Góljaik, győzelmeik pillanatnyi felüdülést és reményt adtak az itthoniaknak. Már amennyiben persze tudomást szerezhettek róla…

Tisztelet a hősöknek, szégyen a cserbenhagyókon, éljen a szabad Magyarország!

Forrás: Nemzeti Sport