Ha kicsit felocsúdunk az elképesztő előválasztási káoszcirkusz történései után, érdemes feltennünk két kérdést. Azért érdemes, mert minden másnál jobban kirajzolják a kormányzati és ellenzéki cselekvések közötti fő különbséget, illetve azt, hogy a két politikai erő mit tart fontosnak a politikában. Szóval:

1. Mit csinált az ellenzék az elmúlt hetekben?

Egymásnak ellentmondó felméréseken civakodtak, egymásnak üzengettek, online előválasztási rendszert buheráltak, egyet nem értő állampolgárt fenyegettek, a szavazólapon történő közös szereplésről ötleteltek, előválasztást hosszabbítottak, Magyarországot elítélő brüsszeli inkvizíciós küldöttségek elé borítottak vörös szőnyeget, néhol pedig saját leszerepelt vezetőik cseréjét latolgatták. Ki-az-erősebb-nagyotmondási versenyt indítottak, és folyvást visszalépésekről matekoztak. Amikor így tettek, épp csak az nem derült ki, hogy ugyan mivel tennék jobbá a magyarok életét?

2. Na, és mit csinált eközben a kormány?

Döntött a hitelmoratórium meghosszabbításáról, döntött a 200 ezres minimálbér támogatásáról és a családi adóvisszatérítésről, amely egymagában több százezres támogatást jelenthet közel kétmillió szülőnek. Döntött az egységes 80 ezres nyugdíjprémiumról, és arról is, hogy a 25 év alattiaknak biztosan nem kell majd jövedelemadót fizetniük januártól. Már azt is tudjuk, hogy a rendvédelmisek 6 havi fegyverpénzt kapnak, és az sem kis dolog, hogy elindult a zöld csok, ami a kétgyermekeseknek 10 milliós, háromgyermekeseknek 15 milliós kamatmentes kölcsönt jelenthet. A nemzetközi fronton is helyt kellett állni, leginkább azért, hogy a más uniós országokban egyre súlyosabb energiaár-emelkedés továbbra se terhelje túl a magyar családokat és a gazdaságot.

Nem tudjuk, mi lesz az előválasztási kutyakomédia következő felvonásában, de azért ez így nagy különbség.