Zavar van odaát a Zelenszkij-fenyegetés ügyében.

Tiszavidéki elemzőknek, minden körülmények között független újságíróknak, és titkosszolgálati üzenőfüzeteknek kellett egyszerre, ugyanolyan logikában megírniuk, mennyire zseniális választ is adott Magyar Péter Zelenszkij minden eddigi határt átlépő fenyegetésére.

A kedvencem Vidéki Prókátor úr, aki csöpögős öndicsérettől sem mentes posztban jutott arra következtetésre hogy Magyar Péter „kiemelkedő politikai érettségről tett tanúbizonyságot”, és egyébként is egy igazi államférfi. (Ennél már csak az lett volna szürreálisabb, ha pulcsiban pózol rajta a felirattal: „Én vagyok Vidéki Prókátor”.)

Dicsérjék magukat nyugodtan körbe és szembe, attól ez még egy álságos színjáték marad.

Bármit is ad elő Magyar Péter, mind a brüsszeli jelölői és támogatói, mind Zelenszkij elnök teljes nyíltsággal beszél arról, őt akarják a magyar kormányrúdnál tudni, mert akkor már nem lenne magyar bot a háborús küllők között. Mehetne a végtelen mennyiségű pénz (1500 milliárd dollárban), megvalósulhatna Weber úr álma az európai katonák kiküldéséről, és meglenne a gyorsítópályás ukrán EU-tagság is.

Minden egyes eszköz ezt szolgálja. Az uniós pénzek visszatartása, az olajszállítmányok blokkolása, a szavazat elvételével való fenyegetés. És most már az erőszakos fenyegetések is.

Láttunk már korábban is beavatkozási kísérleteket, mindenféle mikroadományos ládikákat, de ezek most szintet léptek, mert a tét is nagyobb.

A miniszterelnök reagált a fenyegetésre. De mi is tudunk, sok millióan.

Április 12-én.