A Tisza-adós vitában viszonylag keveset beszéltünk eddig egy fontos dologról. Arról, hogy megint egy olyan ügyről van szó, amelyet Magyar Péter brüsszeli támogatói, szponzorai és cimborái évek óta követelnek.

Az Európai Bizottság folyamatosan, évente tesz közzé úgynevezett országspecifikus ajánlásokat. Ebben írják le az ajánlásnak becézett követeléseiket. Na, ezekben több mint 10 éve, egész pontosan 2011 óta folyamatosan támadják a magyar egykulcsos adórendszert.

Arra hivatkoznak, hogy az alacsonyabb jövedelmű csoportoknak ez hátrányos, miközben mind a korábbi 18, mind a korábbi 36 százalékos adókulcs magasabb volt, mint a mostani 15 százalékos.

Ez nem minden. Azt is folyamatosan követelték, hogy a magyar kormány vezesse ki az ágazati különadókat. Egyes jelentésekben rendszeres vagyonadót, és nagyobb mértékű energiaadót is követeltek.

A képlet tehát egyszerű: itt Brüsszelben nagyobb adóterhet raknának a családokra, miközben csökkentenék a bankok adóját. Ezek a követelések lopództak át a Tisza kiszivárgott programjába. Csak közben kiszivárogtak.

Aki a részletekre kíváncsi, elolvashatja ezeket a bizottsági dokumentumokat, mindenki számára elérhetőek az interneten.

Ezek után semmi véletlenszerűség nincs abban, hogy Magyar Péter háttéremberei hónapok óta az adóemelés mellett kampányolnak. Nem ez a meglepő, hanem az, hogy ezek után megpróbálják letagadni. De hiába teszik, Petschnig Mária Zita, Magyar Bálint, Bod Péter Ákos és Dálnoki Áron szavai egyértelműek.

Minősítő körülmény, hogy közben arról beszélnek, hogy erről nem beszélhetnek. Mert utána viszont „mindent lehet”. A „mindent lehet” kifejezés leánykori neve: megszorító csomag. Csak most nem Bokros Lajossal érkezne, hanem bajusz nélkül, a Tiszával.

Benne lenne ebben a csomagban minden, amit Brüsszelből az elmúlt években hiába követeltek: adóemelés, a családi adókedvezmények elvétele, energiaadó, vagyonadó, na és persze a cseresznye a megszorító tortán: az energiaár-támogatások eltörlése.

Minden létező módon azon leszünk, hogy ezt ne tudják végrehajtani.