"A teljesség igénye nélkül: Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Baross Gábor, Bethlen István, Deák Ferenc, Csengery Antal, Eötvös Károly, Irányi Dániel, Horváth János, Isépy Tamás, Jókai Mór, Kéthly Anna, Mécs Imre, Mikszáth Kálmán, Nagyatádi Szabó István, Rassay Károly, Széll Kálmán, Vitányi Iván. Többek közt nekik kellett volna távozniuk 12 év után a parlamentből, csak azért, mert egy ámokfutó kitalálta, hogy semmittevését leplezendő, Európában egyedülálló módon három ciklusban korlátozza a képviselőséget. Amennyiben pedig hazánkon túlra tekintünk, úgy ez alapján a szabály alapján például nem lehetett volna miniszterelnök Churchill (ahhoz ott parlamenti mandátum kell), és megszakította volna Adenauer karrierjét is és vele a modern Németország létrejöttét.

A nyálcsorgató tudatlanság mindehhez persze tapsol, mert olyan jópofa elitellenességnek tűnik, még akkor is, ha ezt a demagógiát a pasaréti bolsevizmus szállította le nekik. Az meg még rátesz egy lapáttal, hogy a vezér társadalmi egységre szólít föl, hogy leszámoljon a nép ellenségeivel.

Az eredmény persze az, hogy a miniszterelnöki és képviselői cikluskorlátozás együtt a magyar állam teljes elhalását okozza majd. Ilyen méretű fluktuáció, a kormány és a parlament együttes meggyengítése csak a "befektetők" hatalmát növeli, csak nagy cégektől érkező hobbisták valamint totáldilettánsok vállalnak majd politikai szerepet.

A napokban 42 magát jogtudósnak tituláló személy fordult a döntéshozókhoz, hogy miként távolítsák el a korábbi éra tisztségviselőit. Én ezúton fordulok a negyvenkettekhez, hogy világosítsák föl a miniszterelnököt a parlamentarizmus lényegéről és az európai alkotmányfejlődésről.

A poszt eleji névsor meglehetősen színes, sokan szisszennek föl egyes neveket látva, mások meg másokéra. Illusztrációként éppen ezért azt a Kéthly Annát emelem ki, aki 1922 és 48 között volt képviselő. 1939-ben megrendítő erejű beszédet mondott a második zsidótörvény ellen, ha már akkor érvényben lett volna a slim fit alkotmányozás, úgy a beszédet nem mondhatta volna el."

Forrás: Hont András