Alig, hogy megválasztották az új lengyel elnököt, a liberális lapok máris frászt kaptak. Pedig két év alatt a „demokrácia élharcosai”, minden jogi és alkotmányossági normán átgázolva próbáltak bosszút állni a Brüsszelből a demokrácia ellenségeinek kikiáltott jobboldali erőkön. Tuskék a legalantasabb eszközöket sem sajnálták használni. Az igazságszolgáltatást politikai fegyverként, a brüsszeli hátszéllel működő médiagépezetet pedig propagandaeszközként vetették be, hogy elsöpörjék a szuverenista hangokat. Érdekes módon ebben az időszakban se az Európai Parlament, se a Bizottság nem fogalmazott meg jogállamisági és demokrácia iránti aggályokat. Nem indult hetes cikkelyes eljárás, nem fagyasztottak be uniós forrásokat, és nem születtek demokráciát féltő hangzatos nyilatkozatok sem.
Von der Leyenék már azt hihették, hogy végleg lezárhatják Lengyelország szuverenista időszakát, de aztán jött a hidegzuhany. Az új elnök bevándorlásellenes és az ukrán NATO-csatlakozást elutasító álláspontja világosan jelzi, hogy habár egy kis megszakítás után, de a lengyel emberek is benyújtották az igényüket: kérik vissza a patrióta kormányukat.