Ha győzünk: MI – ha veszítünk: ŐK

Az elmúlt 1,5 év hurráhangulata, a magyar válogatott teljesítménye a wolverhamptoni 0-4-gyel, a németekkel szembeni oda-vissza helytállással nemcsak a csapatot helyezte másik polcra, hanem a lelátót is átalakította.

Az extra teljesítmény, extra tömeget vonzott a stadionokba. Így van ez: a siker vonz, a kudarc taszít. Ebben csak egy a bökkenő, hogy sokan elhitték: MI már mindig csak nyerni fogunk.
Mikor pedig nyertünk Rossi volt az Isten, Szoboszlai pedig a fia, Jézus. Most, hogy 2024-ben kikaptunk 4 meccsen Rossi az Sátán, Szoboszlai meg nagyképű és egyébként Liverpoolban is rájönnek majd, hogy túlértékelt.
Most azt hisszük, hogy ŐK már mindig csak veszíteni fognak. Egyik állítás sem igaz. Fogunk nyerni és fogunk veszíteni is. Fogunk majd jól játszva kikapni, fogunk csúnya játékkal nyerni és fordítva.
Lesznek Wolverhamptonok és lesznek Andorrák. Lesznek hibák, de lesz fejlődés és lesz tanulás is, ahogy lesz hullámhegy és hullámvölgy is. Lesz különbség meccs és meccs között, ahogy van különbség jogos szurkolói kritika és sötét, prosztó pocskondiázás között.
Kérdés, hogy lesz-e ezalatt tömeg a stadionban?
Egy biztos, mi - tudja, akire ez vonatkozik- ott voltunk lelátón tegnap, ott voltunk azelőtt is, és ott leszünk legközelebb is.
MINDÖRÖKKÉ MAGYARORSZÁG!

Forrás: TrollFoci