SaltBae, valódi nevén Nusret Gökçe azzal kérkedett az 54 millió követőjének, hogy egy asztaltársaság 108 ezer dollárt fizetett egy vacsoráért az éttermében. Az internet egyhangúan utálja most az embert, valamiért. Az egyetlen ok a nagypofájúság miatt lehet, ami valóban egy okádék tulajdonság, de ha belegondolunk akkor senkinek sem lehet valódi oka arra, hogy utálja ezt az embert. És el is mondom miért:

Nusret Gökçe modernkori Robbin Hoodként valósítja meg a "jóemberek" álmát, vagyis teljesen átlagos fogásokat, olcsó aranypapírba csomagolva a pofátlanságot, arcpirítóan túlárazott ételeket árul, amiket a gazdagok, illetve az évekig egyetlen felvágós vacsira spóroló sznobok mosolyogva vesznek meg, vagyis eléri, hogy a semmiért cserébe a gazdagok önként odaadják nekik a vagyonukat (vagyis csúnyán átveri őket), nem keveset, amiket aztán visszapörgeti a gazdaságba, odaadja az étteremben dolgozóknak, vagy éppen a luxusbirtokait építő munkásoknak. Ha úgy tetszik az embereknek adja. Mindezt azzal érte el, hogy hülyén sóz, rendkívül irritálóan issza a kávét, és eljátszik egy szánalmas szerepet, amit nem lehet nem észrevenni. Haverkodni szerencsére nem kell vele.

A jelenség kapitalista szempontból sem megvetendő, ugyanis az történik itt, hogy egy vállalkozó kitalált egy olyan kínálatot, ami tökéletesen találkozik bizonyos körök igényeivel, és akármennyire is furkó, maximálisan kielégíti azt, és nem mellékesen ezzel munkahelyeket teremt, adózik, és ezáltal pörgeti a gazdaságot. Aztán még nem is említettem azokat a vállalkozásokat, akik az alapanyagot biztosítják neki, ők is jól keresnek ezen az üzleten.

Az ember és az ötlet tulajdonképpen zseniális.

Szóval én azt mondom, el a kezekkel Nusret Gökçétől, titkon mindenki szeretne nála vacsorázni egyszer és ezt kirakni a #TikTokra.

Ismeritek a mondást: amíg lószar van, addig veréb is van, irigykedni meg már nem menő.