Amikor a farok életre kel…

Napok óta azon töprengek, hogy a pincébe van ekkora arca Zelenszkijnek, hogy képes még 800 milliárdot tarhálni az EU-tól Ukrajna működtetésére. Aztán rájöttem: a farok életre kelt.

Sajnos lassan négy éve annak, hogy az EU és a britek nyíltan beszálltak a háborúba.

(A briteken egyébként nem vagyok meglepve: igazán szar lehet egy szigeten élni, ahol szar a kaja, szar az idő, és a nők nagy része nem Victoria Beckham. Az ottani férfiak annak idején nem véletlenül indultak a világ meghódítására, ami egyébként szintén szarul sült el.)

Európa önsorsrontása azonban már egy komplexebb kérdés, nem is szándékozom most belemenni.

Szóval évekkel ezelőtt beleálltak egy egyértelműen megnyerhetetlen háborúba, ahol EU-s pénzből, EU-s segítséggel sikerült hozzájárulni Ukrajna földig rombolásához és megannyi élet feláldozásához.

Ha Ursula von der Leyen és Manfred Weber most azt mondanák, hogy „hibáztunk”, vagy hogy „tévedtünk”, az olyan szintű arcvesztéssel járna, ami talán a jelenlegi brüsszeli elit bukását és az általuk vezetett holdudvar teljes összeomlását jelentené.

Erre pedig rájött az ukrán, maffiózó aggyal gondolkodó Zelenszkij is. Pontosan tudja, hogy bármit követel, Brüsszel már nem mondhat rá nemet, mert az egyet jelentene egy beismeréssel… azzal, hogy „elkúrtuk”, csak hogy egy klasszikust idézzek.

Az eddig bábként rángatott Zelenszkij tehát most önálló életre kelt, mert tudja, hogy éppen azok lettek az alárendeltjei, akik eddig az utasításokat adták. És ez igaz arra a forgatókönyvre is, ha Zelenszkij azt mondja, hogy megadjuk magunkat.

A helyzet az, hogy Zelenszkij már bármit kérhet, a birodalom mindent meg fog adni, csak hogy fennmaradhasson még egy napig.

Valószínűleg ezért született döntés a halandók… haldoklók… hajlandók koalíciójában, hogy akkor menjenek a katonák is.

Hát, valami ilyesmi.