Most fejeztem be a jugoszláv háborúról szóló dokumentumfilm utolsó részét. Rendkívül őszintén és hitelesen mutatta be az eseményeket. Felfoghatatlanul kegyetlen háború volt: Srebrenica, Vukovár, Szarajevó ostroma és a számtalan más borzalom mind azt bizonyítja, milyen mérhetetlen szenvedést éltek át az emberek. Koszovó pedig még ma is egy lappangó konfliktus, egy valódi puskaporos hordó.
Külön tragédia, hogy a balkáni országokból óriási volt az elvándorlás, pedig ezek a térségek természeti és kulturális szempontból is rendkívül értékesek. Emlékszem azokra az időkre, amikor a harcok hatásai ide is átterjedtek: átrepülő lövedékek, menekültek tömegei érkeztek.
Ehhez képest Ukrajnában ma egészen más képet látni: az élet sok helyen látszólag zavartalanul zajlik, működnek az üzletek, a szórakozóhelyek, tele van a tengerpart – miközben a férfi lakosság nagy része hiányzik. Ami azonban közös ezekben a háborúkban, hogy korábban együtt élő közösségek, barátok, vegyes házasságban élő családok váltak egymás ellenségeivé.
Most viszont sokak szerint Ukrajna körül kialakult helyzet és a mögötte álló globális hatalmi érdekek egy olyan konfliktus felé sodorhatják Európát, amelynek súlyos következményei lehetnek. Ezt a hibát nem lenne szabad újra elkövetni.