“Tisztelt Ünneplő Közösség, Kedves MTK-család, Kedves Sportbarátaim!

Minden gyerek, aki rajong a fociért igazából középcsatár akar lenni. Gólokat akar rúgni, fejelni. Sok-sok gólt.
Mesterhármast akar szerezni. Ollózós gólt, védhetetlent. Vagy két védő után elfektetni a kapust is, aztán hanyagul a hálóba pöckölni. Vagy a kilencvenedik percben, ma már inkább a kilencvennyolcadikban, pimaszul a kapu közepébe panyenkázni a tizenegyest.

Minden focista palánta ezt szeretné: hogy az ő góljai juttassák győzelemhez a csapatát, őt ünnepelje leghangosabban a közönség és a társai.
Természetes ez a vágy, a gólszerzés vágya, hiszen a futball sava-borsa mégiscsak ez: a gól.
Aztán sokakról, a legtöbbekről kiderül, hogy – álom ide, álom oda - sajna nem jön össze a centerség.
Legyen szó a suli csapatáról, a serdülőről, az ifiről, a nagycsapatról, vármegye kettőben vagy épp az nb1-ben: vagy nincs elég erő hozzá, esetleg magasság, esetleg robbanékonyság.
Persze ettől még lehet valaki a csapatában nélkülözhetetlen, sőt közönségkedvenc játékos, jó balbekk, kiváló zongoracipelő középpályás, masszív centerhalf, netán remek kapus. Válogatott, bajnok, kupagyőztes.
De ha még az is lesz, akkor is, kicsit legalább, minden „nem középcsatárban” ott marad a természetes irigység és a vágy: de jó lett volna gólzsák középcsatárnak lenni.

A magyar futball történetének csodálatos középcsatárai voltak: Sárosi doktor, Orth György, Zsengellér Gyula, Schlosser Imre, Deák Bamba, Palotás Péter, Szusza Ferenc, Albert Flórián, Tichy Lajos, Bene Ferenc, Nyilasi Tibor.
Ám amikor „A MAGYAR KÖZÉPCSATÁRT” akarjuk megnevezni, így, csupa nagybetűvel, szinte mindenki Hidegkuti Nándort fogja említeni.

Kedves Sportbarátaim!

Ragyogó futballista pályafutás Hidegkuti Nándoré, és csillogó volt az edzői karrierje is.
Az egyikből és a másikból is számtalan van a magyar futball históriájában, ám aki mindkét hivatást ilyen magas szinten űzte, no, abból azért sajnos kevesebb.

A Ferencváros egykori remek balszélsője, a később állatorvosként és politikusként is sikeres Fenyvesi Máté bátyám, a néhai Tüske bá’ mesélte a történetet.
„NBI-es játékos voltam, amikor először bekerültem a válogatottba, Hidegkuti volt ott a center. Egy támadásunknál a kapunak háttal kérte tőlem a labdát, rá is passzoltam a jobb lábára, ő fordult, egyből bele a mögötte álló védőbe. Irgalmatlanul leteremtett: Kicsi, mit csinálsz? Figyeld a védő helyezkedését mögöttem és arra a lábamra passzold, amelyik irányba szabadon fordulhatok. Ott, a válogatottban, Hidegkutitól tanultam meg ezt a fortélyt.” - mesélte Fenyvesi doktor.
Igen: tökéletes technikai tudás, fölényes magabiztosság a labdával, taktikai érzék, lövőerő, játékintelligencia – ez volt Hidegkuti Nándor.

Számtalan mérkőzésen csillogott a pályán, és ez a mostani alkalom, szobrának avatása talán a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy kimondjuk: Az Évszázad Mérkőzésén, a londoni 6:3-as meccsen Puskás rúgta a legszebb gólt, de Hidegkuti volt a legjobb az Aranycsapatban.

Kedves Ünneplő MTK-sok! Kedves Vendégeink!

A sport – és ezen belül a futball - a kultúra része. A világon mindenhol, de Magyarországon különösen. A sport a nemzeti közösségünk egyik legfontosabb abroncsa, a magyarok generációinak közös élménye, nemzeti identitásunk pillére.
A kultúra persze nehezen megfogható fogalom, nincs egyértelmű definíciója, nem írható le a kétszerkettő egyszerűségével.
De világos megtestesülései bizony vannak.
És én nagyon hiszek benne, hogy a nemzet számára egy, a futballválogatott által elért fontos győzelem, néha akár egy-egy sorsdöntő gól is, vagy egy sportklub közössége számára egy bajnoki cím: nos, ezek a kultúránkat építő-gyarapító teljesítmények.
Nem hiszem, hogy bármelyikünk ne tudna felidézni olyan, a sportsikereinkkel kapcsolatos pillanatot, amit ne szeretett volna kőbe vésve, vagy bronzba öntve látni.
A pillanatot persze nem könnyű szoborrá formálni.
De a legnagyobb sportolóinkat lehet, sőt kell is.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Köszönet illeti a szobor alkotóját, a nagyszerű művészt, Majoros Áron Zsoltot.

Köszönet jár azoknak, akik a focicsapat és a klub vezetőivel és Áronnal közösen rengeteget dolgoztak, hogy végre egészalakos köztéri szobra legyen Hidegkuti Nándornak. Focinyelven szólva: köszönöm azoknak, akik helyzetbe hozták a szobrot.
És köszönet jár az MTK családnak: a klub és a focicsapat munkatársainak, sportolóinak, sportvezetőinek, szurkolóinak, hogy ismét eggyé válunk az emlékezésben és emlékeztetésben.
Hidegkuti Nándor, az Öreg szobra nem pusztán egy világklasszis sportoló emlékműve. Annál sokkal több.
Ha ránézünk, ha megérintjük, ha meghajtjuk a fejünket előtte vagy rámosolygunk; ha a gyerekeinknek, unokáinknak mesélünk Hidegkutiról, az Aranycsapatról, az MTK tündöklő múltjáról – akkor a magyar kultúra és történelem előtt tisztelgünk.
Amíg MTK lesz a Földön, azaz az örökkévalóságig, velünk marad Hidegkuti Nándor, minden idők legjobb magyar centerének, a magyar sport és a magyar kultúra kiemelkedő alakjának emléke.

Hajrá, kékek, hajrá, MTK!
Nándi bácsi, köszönünk mindent!”

Elhangzott minden idők legjobb magyar középcsatára, Hidegkuti Nándor egész alakos szobrának felavatásakor, 2023. október 13-án, Budapesten, a Hidegkuti Nándor Stadion Hungária körúti főbejáratánál.