Soros György 1993-ban „Egy új világrend felé: A NATO jövője” címmel azt írta: „a kelet-európai emberek, mint erőforrás és a NATO technikai képességeinek kombinációja, nagymértékben növelnék a partnerség katonai potenciálját, mert csökkentenék a NATO-országok számára a hullazsákok kockázatát, ami a legfőbb korlátja a cselekvési hajlandóságuknak. Ez egy életképes alternatíva a fenyegető világzavarral szemben.” Mintha pont ennek lennénk a szemtanúi most Ukrajnában: a háború folytatásához szükséges eszközökkel rendelkező NATO-országok felfegyverezték az ukrán katonákat, akik így képesek aktív harcokat folytatni Oroszországgal, Ukrajna pedig ehhez mérten szolgáltat erőforrásokat, ami elsősorban emberi életeket jelent.